Jób könyve 1

1Élt Úc földjén egy ember, akinek Jób volt a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő volt, és kerülte a rosszat. 2Hét fia és három leánya született. 3Hétezer juh, háromezer teve és ötszáz iga ökör és ötszáz szamár volt a jószága. Szolgája is igen sok volt, és ez a férfiú nagyobb volt kelet minden fiánál. 4Fiai eljártak egymáshoz, és vendégséget szereztek otthonukban, ki-ki a maga napján. Üzentek, és meghívták három húgukat is, hogy együtt egyenek és igyanak velük. 5Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak, elküldött értük Jób, és megszentelte őket. Korán reggel fölkelt, és égőáldozatot mutatott be mindnyájuk száma szerint. Mert ezt mondta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben! Így tett Jób minden alkalommal. 6Történt egy napon, hogy eljöttek az istenfiak, hogy az ÚR színe elé járuljanak, és megjelent a Sátán is közöttük. 7Az ÚR azt kérdezte a Sátántól: Honnan jössz? A Sátán így felelt az ÚRnak: Körülkerültem és át- meg átjártam a földet. 8Az ÚR azt mondta a Sátánnak: Észrevetted szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és kerüli a rosszat. 9A Sátán így felelt az ÚRnak: Avagy ok nélkül féli Jób az Istent? 10Nem te vetted-e körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, jószága igen megszaporodott e földön. 11De bocsássad csak rá a kezedet, sújts le vele mindarra, ami az övé, vajon akkor nem átkoz-e meg téged szemtől szembe?! 12Az ÚR pedig azt mondta a Sátánnak: Íme, mindazt, amije van, a kezedbe adom, csak rá magára nem nyújthatod ki a kezedet. Ekkor kiment a Sátán az ÚR elől. 13Történt egy napon, hogy fiai és leányai elsőszülött bátyjuk házában ettek, és bort ittak. 14Akkor követ jött Jóbhoz, és ezt mondta: Az ökrök szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek. 15A sébaiak azonban rajtuk ütöttek, és elhajtották azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölték meg. Csak én magam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked. 16Még ez beszélt, amikor jött egy másik, és azt mondta: Isten tüze hullott le az égből, és megégette a juhokat és a szolgákat, és megemésztette őket. Csak én magam menekültem el, hogy hírt hozzak neked. 17Még ez beszélt, amikor jött egy másik, és azt mondta: A káldeusok három csapattal rajtaütöttek a tevéken, és elhajtották azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölték meg. Csak én magam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked. 18Még ez beszélt, amikor jött egy másik, és azt mondta: Fiaid és leányaid ettek, és bort ittak elsőszülött bátyjuk házában. 19És íme, nagy szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a gyermekekre, és meghaltak. Csak én magam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked. 20Akkor fölkelt Jób, megszaggatta a köntösét, megborotválta a fejét, a földre esett, leborult, 21és azt mondta: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, és mezítelen térek vissza. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! 22Mindezekben nem vétkezett Jób, és Isten ellen semmi helytelen dolgot nem cselekedett.