Jeremiás siralmai 5

1Emlékezzél meg, URam, arról, ami rajtunk esett; tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat! 2Örökségünk idegenekre szállt, házaink jövevényekre. 3Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek. 4Vizünket pénzért isszuk, tűzifánkat pénzért kapjuk. 5Nyakunkon vannak hajszolóink; elfáradtunk, nincsen nyugtunk. 6Egyiptomnak adtunk kezet meg az asszíroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel. 7Atyáink, akik vétkeztek, már nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket. 8Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs, aki megszabadítson a kezükből. 9Életünk veszélyeztetésével szerezzük a kenyerünket, a pusztában lakók fegyvere miatt. 10Bőrünk tüzes, mint a kemence, az éhség lázától ég. 11Az asszonyokat meggyalázták a Sionon, a hajadonokat Júda városaiban. 12Fejedelmeket akasztottak, a vének személyét nem becsülték. 13Ifjak forgatják a kézimalmot, a gyermekek a fahordásban botladoznak. 14A vének eltűntek a kapuból, és nem zenélnek már az ifjak. 15Odavan szívünk öröme, körtáncunk gyászra fordult. 16Leesett fejünk koszorúja, jaj nékünk, mert vétkeztünk! 17Ezért lett beteg a szívünk, ezért homályosodott meg a szemünk. 18A Sion hegyéért, mert elpusztult, rókák futkosnak rajta! 19De te, URam, örökké megmaradsz, királyi trónod is nemzedékről nemzedékre! 20Miért feledkezel el rólunk ilyen soká? Miért hagysz el minket ilyen hosszú időre? 21Téríts vissza, URam, magadhoz, és visszatérünk, újítsd meg napjainkat, hogy olyanok legyenek, mint régen! 22Hacsak nem haragszol oly súlyosan ránk, hogy végképp elvetettél minket.