1 Jaj, de meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany! Kiszórták a szent hely köveit minden utcasarokra.

2 Sion drága fiait, akik becsesebbek voltak, mint a színarany, ó, csak cserépedénynek tekintették, fazekas munkájának!

3 Még a sakálok is odatartják emlőiket, szoptatják fiaikat, de népem leánya olyan kegyetlen, mint a struccok a pusztában.

4 A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt a szomjúság miatt, a kisdedek kenyeret kértek, de nem volt, aki adott volna nekik.

5 Akik pompás ételeket ettek, éhen pusztultak az utcákon. Akiket bíborban neveltek, a szemétdombot ölelgetik.

6 Bizony, nagyobb népem leányának bűne Sodoma vétkénél, amely egy pillanat alatt elveszett, pedig senki sem tette rá a kezét.

7 Nemesei tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél, testük pirosabb volt, mint a korall, termetük pedig, mint a zafír.

8 De most feketébb az ábrázatuk a koromnál, nem ismerik meg őket az utcákon. Bőrük a csontjukhoz tapad, elszáradtak, mint a fa.

9 Jobban jártak azok, akiket fegyver ölt meg, mint akik éhen pusztultak. Mert azok átdöfve múltak ki, ezek pedig a mező termésének hiánya miatt.

10 Az érző szívű anyák saját kezükkel főzték meg gyermekeiket, hogy eledelük legyen népem leányának romlása idején.

11 Betöltötte haragját az ÚR, kiöntötte izzó haragját. Tüzet gyújtott a Sionon, megemésztette annak alapjait.

12 Nem hitték a föld királyai, sem a földkerekség lakói, hogy a szorongató és az ellenség be tud vonulni Jeruzsálem kapuin.

13 Prófétáinak vétke, papjainak bűne miatt lett ez, akik igazak vérét ontották benne.

14 Mint a vakok, úgy tántorogtak az utcákon, vérrel bemocskolva, annyira, hogy érinteni sem lehetett ruháikat.

15 Térjetek ki, tisztátalan! – kiáltották feléjük. Térjetek, térjetek ki, ne érintsetek! Bizony elfutottak, elbujdostak a népek közé, akik azt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig;

16 maga az ÚR szórta szét őket! Többé nem tekint rájuk, mivel a papok személyét nem tisztelték, a véneken nem könyörültek.

17 Sóvárogva nézett szemünk segítség után, de hiába. Őrtornyunkból figyelve várakoztunk egy olyan népre, amely nem szabadított meg.

18 Vadásztak lépéseinkre úgy, hogy nem járhattunk utcáinkon. Elközelgett a vég, beteltek napjaink, bizony eljött számunkra a vég!

19 Gyorsabbak voltak üldözőink az égi sasoknál; a hegyeken kergettek minket, a pusztában ólálkodtak utánunk.

20 Éltető leheletünk, az ÚR fölkentje foglyul esett vermükben, akiről pedig azt gondoltuk, árnyékában élhetünk a népek között.

21 Vigadozz és örülj, Edóm leánya, aki Úc földjén laksz, de még hozzád kerül a pohár, és te is megrészegülsz, és pőrére vetkőzöl.

22 Eltöröltetik büntetésed, Sion leánya, nem visznek száműzetésbe többé. De a te álnokságodat, Edóm leánya, megbünteti az ÚR, és fölfedi bűneidet.