Jeremiás siralmai 3

1Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. 2Sötétségben vezérelt és járatott engem, nem világosságban. 3Bizony, ellenem fordult, ellenem fordítja kezét mindennap. 4Elsorvasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat. 5Sáncot épített ellenem, körülvett méreggel és fáradtsággal. 6Sötét helyre helyezett engem, mint a régen meghaltakat. 7Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette láncomat. 8Ha kiáltok, és segítségül hívom is, elzárkózik imádságom elől. 9Faragott kővel torlaszolta el útjaimat, görbévé tette ösvényeimet. 10Olyan hozzám, mint az ólálkodó medve és a lesben álló oroszlán. 11Letérített útjaimról, darabokra tépett és elpusztított engem! 12Kifeszítette íját, és nyilai elé céltáblául állított engem. 13Veséimbe bocsátotta tegzének nyilait. 14Egész népem csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig. 15Keserűséggel töltött be, megrészegített engem ürömmel. 16Kaviccsal tördelte ki fogaimat, porba tiport engem. 17Elvetted lelkem békességét, elfeledtem a jót. 18Azt gondoltam: Elveszett az erőm és az ÚRba vetett reménységem. 19Emlékezzél nyomorúságomra és bujdosásomra; az ürömre és a méregre! 20Mindig visszaemlékezik és megalázkodik bennem a lelkem. 21De arra gondolok szívemben, és ezért mégis reménykedem: 22az ÚR kegyelme, hogy még nincsen végünk, mert nem fogy el irgalmassága! 23Minden reggel megújul, nagy a te hűséged! 24Az ÚR az én örökségem, mondja a lelkem, ezért benne bízom. 25Jó az ÚR azokhoz, akik benne remélnek, a lélekhez, amely keresi őt. 26Jó csöndesen várni az ÚR szabadítására. 27Jó a férfinak, ha igát hordoz ifjúságában. 28Üljön hát egyedül és csöndben, mert az Úr tette rá! 29Hajtsa a porba száját, talán van még reménység! 30Arcát tartsa oda az őt verőnek, teljen be gyalázattal! 31Mert nem vet el örökre az Úr. 32Ha megszomorít is, de együtt is érez kegyelmének gazdagsága szerint. 33Mert nem szíve szerint alázza meg és szomorítja az embernek fiát. 34Amikor lábbal tiporják a föld minden foglyát; 35amikor az embert kiforgatják jogaiból a Magasságos színe előtt; 36amikor elnyomják az embert peres ügyében: azt nem nézi el az Úr. 37Ki az, aki szól, és meglesz, hacsak nem az Úr parancsolja? 38Vajon nem a Magasságos szájából jön ki a rossz és a jó? 39Mit panaszkodik az élő ember, a férfi a büntetés miatt? 40Gondoljuk át útjainkat, vizsgáljuk meg őket, és térjünk az ÚRhoz! 41Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez az égben! 42Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg. 43Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, öldököltél, nem kíméltél. 44Felhőbe burkolóztál, hogy ne jusson hozzád az imádság. 45Söpredékké és megvetetté tettél minket a népek között. 46Föltátotta száját ellenünk minden ellenségünk. 47Rettegés és tőr van rajtunk, pusztulás és romlás. 48Könny patakzik alá a szememből népem leányának romlása miatt. 49Szemem szünet nélkül könnyezik, nincs pihenése, 50míg ránk nem tekint, és meg nem látja az égből az ÚR. 51Szemem bánatba ejtette lelkemet városom minden leányáért. 52Ellenségeim úgy vadásztak rám, mint egy madárra, ok nélkül. 53Élve a verembe taszítottak engem, és követ hánytak rám. 54Túláradtak a vizek a fejem fölött, azt gondoltam, végem van. 55Segítségül hívtam nevedet, URam, a verem legmélyéről. 56Hallottad szavamat, ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől! 57Közeledtél hozzám, amikor segítségül hívtalak, azt mondtad: Ne félj! 58Te perelted, Uram, lelkem perét, és megszabadítottad életemet. 59Láttad, URam, hogy bántalmaznak, ítéld meg ügyemet! 60Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatukat. 61Hallottad, URam, szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatukat. 62Támadóim ajka és gondolata egész nap ellenem irányul. 63Nézz rájuk: akár leülnek, akár fölkelnek, engem gúnyolnak! 64Fizess meg nekik, URam, kezük munkájáért! 65Adj nekik kemény szívet, ez legyen átkod rajtuk! 66Üldözd haragodban és veszítsd el őket az ÚR ege alól!