1 Jaj, de sűrű felhőt borított az Úr haragjában Sion leányára! Az égből a földre vetette Izráel ékességét, és nem emlékezett meg lába zsámolyáról haragja napján.

2 Elnyelte az Úr, nem kímélte Jákób összes hajlékát, ledöntötte haragjában Júda leányának erődítményeit. Földre terítette, megszégyenítette az országot és fejedelmeit.

3 Fölgerjedt haragjában letörte Izráel minden szarvát. Visszavonta jobbját az ellenség előtt, mint lángoló tűz égette Jákóbot, emésztette körös-körül.

4 Kifeszítette íját, mint az ellenség, kinyújtotta jobbját, mint egy támadó, és megölt vele mindent, ami a szemnek kívánatos. Sion leányának sátrára tűzként zúdította izzó haragját.

5 Olyan volt az Úr, mint az ellenség. Elnyelte Izráelt, elnyelte minden palotáját, lerombolta erődítményeit, és megsokasította Júda leányának bújátbaját.

6 Földúlta sátrát, mint egy kertet, lerombolta gyülekezési helyét. Elfelejtette az ÚR Sionnal ünnepeit és a szombatot, és haragja hevében megutált királyt és papot.

7 Megvetette oltárát az Úr, megutálta szentélyét. Ellenség kezébe adta palotáinak kőfalait, zajongtak az ÚR házában, mint ünnepnapon.

8 Az ÚR elhatározta, hogy lerontja Sion leányának kőfalát; mérőzsinórt feszített ki, nem vonta vissza kezét a pusztítástól, és gyászol a bástya és a kőfal, együtt roskadoznak!

9 Földbe süllyedtek kapui, elvesztette és összetörte annak zárait. Királya és fejedelmei a népek között vannak, nincs többé törvény, sőt prófétái sem nyernek kijelentést az ÚRtól.

10 A földön ülnek, elnémultak Sion leányának vénei, port szórtak a fejükre. Zsákba öltöztek, földre csüggesztették fejüket Jeruzsálem hajadon leányai.

11 Elsorvadt a szemem a könnyhullatástól, bensőm háborog, földre omlik népem leányának romlása miatt. Mert elalélnak a kisgyermekek és a csecsemők a város terein.

12 Azt mondják anyjuknak: Hol a kenyér meg a bor? Elaléltak, mint a sebesültek a város terein, kilehelték lelküket anyjuk kebelén.

13 Tanúságul mit hozzak föl melletted, mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya? Kivel mérjelek össze, hogy megvigasztaljalak, Sion szűz leánya? Bizony, romlásod nagy, mint a tenger, kicsoda gyógyít meg téged?

14 Prófétáid hamis és megtévesztő látomásokkal tévesztettek meg téged, és nem leplezték le álnokságodat, hogy jóra fordult volna sorsod, hanem hamis és félrevezető látomásokról prófétáltak neked.

15 Összecsapja kezét miattad minden arra járó, fölszisszennek, és fejüket csóválják Jeruzsálem leánya fölött. Vajon ez az a város, amelyről azt mondták: „Tökéletes szépség, az egész föld öröme”?

16 Föltátotta száját ellened minden ellenséged, fölszisszennek, és fogukat csikorgatják. Azt mondják: Elnyeltük őt! Bizony ez az a nap, amelyet vártunk; megértük, megláttuk!

17 Megcselekedte az ÚR, amit kigondolt, beváltotta szavát, amelyet megmondott és kezdettől fogva elrendelt. Rombolt, és nem kímélt, megvidámította rajtad az ellenséget, fölemelte szorongatóid szarvát.

18 Szívük az Úrhoz kiáltott. Ó, Sion leányának kőfala! Folyjon alá könnyed, mint a patak, éjjel és nappal, ne engedj magadnak nyugalmat, síró szemed ne pihenjen!

19 Kelj föl, jajgass éjjel, az őrjárások kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá a kezedet kicsinyeidnek életéért, akik elaléltak az éhség miatt minden utcasarkon.

20 Lásd meg, URam, és tekints arra, akivel így cselekedtél! Miért kellene megenniük az asszonyoknak méhük gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket? Miért ölnék meg az Úr szentélyében a papokat és a prófétákat?

21 Az utcákon a földön fekszik gyermek és vén, hajadon leányaim és ifjaim fegyver miatt hullottak el. Öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kíméltél senkit.

22 Egybehívtad mindenfelől, mint valami ünnepnapra, azokat, akiktől rettegtem, és nem volt senki, aki az ÚR haragjának napján elmenekült és megszabadult volna. Ellenségem végzett azokkal, akiket dédelgettem és fölneveltem!