Jeremiás próféta könyve 9

1Bárcsak fejem víznek, szemem pedig könnyhullatásnak forrásává válna, hogy éjjel-nappal sirathassam népem leányának megöltjeit! 2Bárcsak akadna számomra a pusztában utasnak való szállás! Elhagynám népemet, eltávoznék tőlük, mert mindnyájan paráznák, hitszegők gyülekezete! 3Felajzották nyelvüket, mint az íjat, hazugsággal, nem pedig igazsággal uralkodnak e földön. Mert gonoszságból gonoszságba térnek, engem pedig nem ismernek – ezt mondja az ÚR. 4Mindenki őrizkedjék felebarátjától, egyetlen testvéreteknek se higgyetek, mert minden testvér meg akar csalni, és minden felebarát rágalmazva jár. 5Egyik a másikat csapja be, és nem mondanak igazat. Nyelvüket hazug beszédre tanítják, a gonosztevésben fáradnak el. 6Álnokság közepette van a lakásod; az álnokság miatt tudni sem akarnak felőlem – ezt mondja az ÚR. 7Ezért azt mondja a Seregek URa: Íme, megolvasztom és megpróbálom őket, mert mi mást tehetnék népem leányával? 8Gyilkos nyíl a nyelvük, szájukkal álnokságot beszélnek. Békességesen szólnak felebarátjukhoz, de szívükben ármánykodnak. 9Hát ne büntessem meg őket ezekért? – mondja az ÚR. Vajon ne álljon bosszút a lelkem az ilyen népen? 10A hegyeken sírást és zokogást támasztok, a puszta rétjein gyászéneket. Mert kiégtek, és senki sem jár át rajtuk, nem hallatszik a nyájak bégetése. Az égi madaraktól az állatokig minden elköltözött és elmenekült. 11Jeruzsálemet kőhalommá teszem, sakálok tanyájává, Júda városait pedig sivataggá változtatom, hogy lakatlan legyen. 12Kicsoda olyan bölcs férfi, hogy megértse ezeket, és ki az, akihez az ÚR szája szólt, hogy hirdesse azt, hogy miért vész el a föld, és ég ki, mint a puszta, ahol többé senki sem jár? 13Ezt mondta az ÚR: Mivel elhagyták törvényemet, amelyet eléjük adtam, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint jártak, 14hanem kevély szívük után és a Baalok után jártak, amire atyáik tanították őket, 15azért azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Íme, ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg őket. 16Szétszórom őket olyan nemzetek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem atyáik, és fegyvert küldök utánuk, amíg meg nem semmisítem őket. 17Azt mondja a Seregek URa: Gondoskodjatok siratóasszonyokról, és hívjátok őket, hogy jöjjenek el! Küldjetek hozzáértő asszonyokért, hogy jöjjenek el. 18Siessenek, és fogjanak síráshoz értünk, és a mi szemünk is hullasson könnyeket, szempilláinkról áradjon a könny! 19Mert siratás hangja hallatszik a Sionról: Ó, hogy elpusztultunk! Igen megszégyenültünk! El kellett hagynunk e földet, mert szétdúlták lakhelyeinket! 20Halljátok meg hát az ÚR szavát, ti asszonyok, és fogja föl fületek szájának beszédét; tanítsátok meg leányaitokat a sírásra, és egyik asszony a másikat e gyászdalra: 21Feljött a halál az ablakainkba, bejött a palotáinkba, kipusztította a gyermekeket az utcáról, az ifjakat a terekről. 22Szólj! – ezt mondja az ÚR. Úgy hever ott az emberek holtteste, mint ganéj a mezőn, és mint kéve az arató után, és nincs, aki összegyűjtse. 23Ezt mondja az ÚR: A bölcs ne dicsekedjék a bölcsességével, az erős ne dicsekedjék az erejével, a gazdag ne dicsekedjék a gazdagságával! 24Hanem aki dicsekszik, azzal dicsekedjék, hogy értelmes, és ismer engem, hogy én vagyok az ÚR, aki kegyelmet, jogot és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem – így szól az ÚR. 25Íme, eljönnek a napok – ezt mondja az ÚR –, és megbüntetek minden körülmetéltet a körülmetéletlenekkel együtt. 26Egyiptomot és Júdát, Edómot és Ammón fiait, Móábot és mindazokat, akiknek nyírott hajuk van, és a pusztában laknak. Mert mindezek a nemzetek körülmetéletlenek, Izráel egész háza pedig körülmetéletlen szívű.