1 Bárcsak fejem víznek, szemem pedig könnyhullatásnak forrásává válna, hogy éjjel-nappal sirathassam népem leányának megöltjeit!

2 Bárcsak akadna számomra a pusztában utasnak való szállás! Elhagynám népemet, eltávoznék tőlük, mert mindnyájan paráznák, hitszegők gyülekezete!

3 Felajzották nyelvüket, mint az íjat, hazugsággal, nem pedig igazsággal uralkodnak e földön. Mert gonoszságból gonoszságba térnek, engem pedig nem ismernek – ezt mondja az ÚR.

4 Mindenki őrizkedjék felebarátjától, egyetlen testvéreteknek se higgyetek, mert minden testvér meg akar csalni, és minden felebarát rágalmazva jár.

5 Egyik a másikat csapja be, és nem mondanak igazat. Nyelvüket hazug beszédre tanítják, a gonosztevésben fáradnak el.

6 Álnokság közepette van a lakásod; az álnokság miatt tudni sem akarnak felőlem – ezt mondja az ÚR.

7 Ezért azt mondja a Seregek URa: Íme, megolvasztom és megpróbálom őket, mert mi mást tehetnék népem leányával?

8 Gyilkos nyíl a nyelvük, szájukkal álnokságot beszélnek. Békességesen szólnak felebarátjukhoz, de szívükben ármánykodnak.

9 Hát ne büntessem meg őket ezekért? – mondja az ÚR. Vajon ne álljon bosszút a lelkem az ilyen népen?

10 A hegyeken sírást és zokogást támasztok, a puszta rétjein gyászéneket. Mert kiégtek, és senki sem jár át rajtuk, nem hallatszik a nyájak bégetése. Az égi madaraktól az állatokig minden elköltözött és elmenekült.

11 Jeruzsálemet kőhalommá teszem, sakálok tanyájává, Júda városait pedig sivataggá változtatom, hogy lakatlan legyen.

12 Kicsoda olyan bölcs férfi, hogy megértse ezeket, és ki az, akihez az ÚR szája szólt, hogy hirdesse azt, hogy miért vész el a föld, és ég ki, mint a puszta, ahol többé senki sem jár?

13 Ezt mondta az ÚR: Mivel elhagyták törvényemet, amelyet eléjük adtam, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint jártak,

14 hanem kevély szívük után és a Baalok után jártak, amire atyáik tanították őket,

15 azért azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Íme, ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg őket.

16 Szétszórom őket olyan nemzetek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem atyáik, és fegyvert küldök utánuk, amíg meg nem semmisítem őket.

17 Azt mondja a Seregek URa: Gondoskodjatok siratóasszonyokról, és hívjátok őket, hogy jöjjenek el! Küldjetek hozzáértő asszonyokért, hogy jöjjenek el.

18 Siessenek, és fogjanak síráshoz értünk, és a mi szemünk is hullasson könnyeket, szempilláinkról áradjon a könny!

19 Mert siratás hangja hallatszik a Sionról: Ó, hogy elpusztultunk! Igen megszégyenültünk! El kellett hagynunk e földet, mert szétdúlták lakhelyeinket!

20 Halljátok meg hát az ÚR szavát, ti asszonyok, és fogja föl fületek szájának beszédét; tanítsátok meg leányaitokat a sírásra, és egyik asszony a másikat e gyászdalra:

21 Feljött a halál az ablakainkba, bejött a palotáinkba, kipusztította a gyermekeket az utcáról, az ifjakat a terekről.

22 Szólj! – ezt mondja az ÚR. Úgy hever ott az emberek holtteste, mint ganéj a mezőn, és mint kéve az arató után, és nincs, aki összegyűjtse.

23 Ezt mondja az ÚR: A bölcs ne dicsekedjék a bölcsességével, az erős ne dicsekedjék az erejével, a gazdag ne dicsekedjék a gazdagságával!

24 Hanem aki dicsekszik, azzal dicsekedjék, hogy értelmes, és ismer engem, hogy én vagyok az ÚR, aki kegyelmet, jogot és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem – így szól az ÚR.

25 Íme, eljönnek a napok – ezt mondja az ÚR –, és megbüntetek minden körülmetéltet a körülmetéletlenekkel együtt.

26 Egyiptomot és Júdát, Edómot és Ammón fiait, Móábot és mindazokat, akiknek nyírott hajuk van, és a pusztában laknak. Mert mindezek a nemzetek körülmetéletlenek, Izráel egész háza pedig körülmetéletlen szívű.