Jeremiás próféta könyve 8

1Abban az időben – ezt mondja az ÚR – kiszórják majd sírjukból Júda királyainak a csontjait és fejedelmeik csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait és Jeruzsálem lakosainak a csontjait. 2Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég egész serege elé, amelyeket szerettek, szolgáltak és követtek, amelyeket kerestek, és amelyek előtt leborultak. Nem szedik össze azokat, el sem temetik, ganéjjá lesznek a föld színén! 3Az egész maradék, mindazok, akik megmaradtak e gonosz nemzetségből, mindazokon a helyeken, ahová a megmaradtakat kiűztem, inkább a halált választják, mint az életet! – így szól a Seregek URa. 4Ezt is mondd nekik: Így szól az ÚR: Ha elesik valaki, nem kel-e föl? Ha letér az útról, nem fordul-e vissza? 5Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem népe, s tévelyeg szüntelen? Kitartanak a csalárdságban, nem akarnak visszafordulni. 6Figyeltem és hallottam: nem mondanak igazat, senki sincs, aki megbánná gonoszságát, és ezt mondaná: Mit tettem? Mindenki a maga pályáját futja, mint a harcba rohanó ló. 7Még a gólya is az égen ismeri a maga rendelt idejét, a gerlice, a fecske és a daru is megtartja, hogy mikor kell elmennie, csak az én népem nem ismeri az ÚR törvényét! 8Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és nálunk van az ÚR törvénye! Íme, bizony hazugsággá tette ezt az írástudók hazug tolla! 9Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek, mert rajtakapták őket. Íme, megvetették az ÚR szavát: milyen bölcsességük lenne hát? 10Azért feleségüket idegeneknek adom, mezőiket a hódítóknak, mert kicsinytől a nagyig mindnyájan nyerészkedésre adták magukat, a prófétától a papig mind hamisságot űznek. 11Úgy gyógyítgatják népem sebeit, hogy könnyelműen azt mondják: „Békesség, békesség!”, de nincs békesség! 12Szégyenkezniük kellene, mert utálatosságot cselekedtek, de bizony nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd a többi elesővel együtt, elbuknak majd megbüntetésük idején – ezt mondja az ÚR. 13Össze akartam gyűjteni őket – ezt mondja az ÚR. De nincs szőlő a szőlőtőkén, nincs füge a fügefán, a levele is elhervadt! Ezért megengedem, hogy elvigyék őket. 14Miért ülünk még itt? Gyűljetek össze, menjünk be a megerősített városokba, hogy nyugtot leljünk. Mert az ÚR, a mi Istenünk úgy ad nyugtot, hogy mérget itat velünk, mert vétkeztünk az ÚR ellen! 15Békességre várunk, holott nem lesz semmi jó; gyógyulás idejére, de íme, itt a rémület. 16Dán felől hallatszik lovainak prüszkölése, ménjeinek nyerítő hangjától reng az egész föld. Eljönnek, és megemésztik az egész földet, a várost és lakóit. 17Mert íme, viperákat bocsátok rátok, amelyek ellen nincsen varázslás, és megmarnak titeket! – így szól az ÚR. 18Elhagyott az öröm, nyomorúság terhel, szívem is eleped bennem! 19Íme, népem leányának kiáltása hangzik messze földről: Hát nincs már az ÚR a Sionon? Nincs többé ott az ő Királya? Miért ingereltek föl engem faragott bálványaikkal, idegen hiábavalóságokkal? 20Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, de mi nem szabadultunk meg! 21Népem leányának romlása lesújtott engem, gyászba borultam, rémület fogott el. 22Nincs balzsamolaj Gileádban? Nincs ott orvos? Miért nem gyógyult meg népem leánya?