Jeremiás próféta könyve 7

1Ez az a beszéd, amelyet az ÚR szólt Jeremiásnak: 2Állj az ÚR házának kapujába, és hirdesd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az ÚR beszédét mind, ti júdabeliek, akik bementek ezeken az kapukon, hogy imádjátok az URat! 3Így szól a Sergek URa, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakozzatok! 4Ne bízzatok hazug beszédekben, ezt mondva: Az ÚR temploma, az ÚR temploma, az ÚR temploma ez! 5Mert csak ha valóban megjobbítjátok útjaitokat és cselekedeteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és felebarátja között, 6ha a jövevényt, az árvát és az özvegyet nem nyomorgatjátok, és ártatlan vért sem ontotok ki ezen a helyen, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére, 7akkor engedem meg, hogy ezen a helyen lakozzatok, azon a földön, amelyet atyáitoknak adtam öröktől fogva mindörökké. 8Íme, ti hazug beszédeknek hisztek, amelyeknek nincs semmi hasznuk. 9Loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baalnak áldoztok, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertek. 10Majd eljöttök, és megálltok előttem e házban, amely az én nevemet viseli, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De utána ugyanazokat az utálatosságokat cselekszitek! 11Vajon latrok barlangjává lett ez a ház a szemetekben, amelyet nevemről neveztetek el? Íme, én is látok – ezt mondja az ÚR. 12Mert menjetek csak el az én helyemre, amely Silóban van, ahol először lakozott a nevem, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal népem, Izráel gonoszsága miatt! 13Most pedig, mivel mindezeket a cselekedeteket megtettétek – így szól az ÚR –, bár szüntelen szóltam hozzátok, mégsem hallgattatok rám, kiáltottam nektek, és nem feleltetek, 14ezért úgy cselekszem e házzal, amelyet nevemről neveztetek el, amelyben bizakodtok, és e hellyel, amelyet nektek és atyáitoknak adtam, ahogyan Silóval cselekedtem. 15Elvetlek titeket színem elől, amint elvetettem minden testvéreteket, Efraim minden utódát. 16Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne kiálts hozzám, és ne könyörögj érettük, ne is járj közben nálam, mert nem hallgatlak meg. 17Nem látod, mit cselekszenek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? 18A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy áldozati kalácsokat készítsenek az ég királynőjének, és italáldozatokat áldozzanak az idegen isteneknek, hogy fölingereljenek engem. 19Vajon engem ingerelnek-e ők – ezt mondja az ÚR –, nem pedig saját magukat, hogy gyalázat borítsa arcukat? 20Azért azt mondja az én Uram, az ÚR: Íme, felindulásomat és haragomat kiontom erre a helyre, az emberekre és az állatokra, a mező fáira és a föld gyümölcsére; égni fog, és nem alszik ki! 21Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véres áldo za taitok mellé, és egyétek meg a húst! 22Mert amikor atyáitokat kihoztam Egyiptom földjéről, nem beszéltem nekik, és nem rendelkeztem az égőáldozatról és a véresáldozatról, 23hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket: Hallgassatok a szavamra, és Istenetekké leszek, ti pedig népemmé lesztek; és mindig csak azon az úton járjatok, amelyre utasítalak titeket, hogy jól legyen dolgotok! 24De nem hallgattak rám, fülüket sem fordították felém, hanem gonosz szívük konokságában a maguk tanácsa szerint jártak, és hátukat fordították felém, nem az arcukat. 25Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek atyáitok Egyiptom földjéről, egészen mindmáig, nap mint nap, állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat. 26De nem hallgattak rám, fülüket sem fordították felém, hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik! 27Amikor elmondod nekik mindezeket a szavakat, nem hallgatnak rád; ha kiáltasz nekik, nem felelnek neked. 28Akkor ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Istenének, az ÚRnak a szavára, és föl sem vette fenyítését; elveszett a hűség, kiveszett a szájukból! 29Nyírd le hajadat és dobd el, kezdj gyászénekbe a hegytetőn, mert megvetette és elhagyta az ÚR ezt a nemzedéket, és haragszik rá. 30Mert gonoszságot műveltek előttem Júda fiai – ezt mondja az ÚR. Utálatosságaikat abba a házba állították, amely az én nevemet viseli, és tisztátalanná tették azt. 31Fölépítették a Tófet magaslatait a Ben-Hinnóm völgyében, hogy tűzben égessék el fiaikat és leányaikat, amit nem parancsoltam, és ami gondolatomban sem volt. 32Azért íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az ÚR –, amikor nem beszélnek többé a Tófetről, sem a Ben-Hinnóm völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről, mivel a Tófetben fognak temetkezni, mert másutt nem lesz hely. 33E nép tetemei az ég madarainak és a mezei állatoknak az eledelévé lesznek, és nem lesz, aki elriassza azokat! 34Megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin a vigasság és öröm hangját, a vőlegény és a menyasszony hangját, mert elpusztul a föld.