Jeremiás próféta könyve 6

1Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálemből, fújjatok kürtöt Tekóában, és tűzzetek ki zászlót Bét-Hakkeremben, mert veszedelem fenyeget észak felől és nagy romlás! 2Elpusztítom a szép és elkényeztetett Sion leányát. 3Pásztorok jönnek oda hozzá nyájaikkal, sátrakat vernek körülötte, és lelegelteti mindegyik a maga részét. 4Készüljetek hadba ellene, keljetek föl, és vonuljunk föl délben! Jaj nekünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esti árnyékok! 5Keljetek föl, vonuljunk föl éjjel, és rontsuk le palotáit! 6Mert ezt mondja a Seregek URa: Vágjatok ki fákat, és emeljetek töltést Jeruzsálem ellen! A büntetés városa ez, csupa elnyomás van benne! 7Amint hidegen tartja vizét a kút, úgy tartja meg ő is gonoszságát. Erőszakosságról és önkényről hallani benne, mindig csak betegség és vereség van előttem. 8Fogadd el az intést, ó, Jeruzsálem, hogy lelkem el ne szakadjon tőled, és ne tegyelek téged kietlen, lakhatatlan földdé! 9Ezt mondja a Seregek URa: Teljesen megszedik Izráel maradékát, mint a szőlőt. Emeld rájuk a kezedet, mint szüretelő a vesszőkre! 10Kinek szóljak, és kit figyelmeztessek, hogy meghallják? Íme, fülük körülmetéletlen, és nem tudnak figyelni! Íme, az ÚR szava szégyenletessé lett előttük, nem gyönyörködnek benne. 11Ezért telve vagyok az ÚR haragjával, elfáradtam azt magamban tartani! Öntsd ki az utcán a gyermekekre és velük együtt az ifjak gyülekezetére is! Foglyul esik férj és feleség, öreg és aggastyán. 12Házaik idegenekre szállnak mezejükkel és feleségükkel együtt. Mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira – mondja az ÚR. 13Mert kicsinyeiktől a nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségre adták magukat, a prófétától a papig mindnyájan csalárdságot űznek. 14Úgy gyógyítgatják népem sebeit, hogy könnyelműen azt mondogatják: „Békesség, békesség”, pedig nincs békesség! 15Szégyenkezniük kellene, mert utálatosságot cselekedtek; de bizony nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd a többi elesővel együtt, elbuknak megbüntetésük idején – ezt mondja az ÚR. 16Így szól az ÚR: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugalmat találjatok lelketeknek! De ők azt mondták: Nem megyünk! 17Őrállókat is rendeltem föléjük e szavakkal: Figyeljetek a kürtszóra! De ők azt mondták: Nem figyelünk! 18Ezért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet, azt, ami rájuk következik! 19Halld meg, te föld! Íme, veszedelmet hozok erre a népre, gondolatainak gyümölcsét. Mert nem figyeltek beszédeimre, és törvényemet megvetették. 20Minek nekem ez a tömjén, amely Sebából érkezik, és a messze földről való, jó illatú nád? Égőáldozataitok nincsenek kedvemre, véresáldozataitok sem tetszenek nekem. 21Ezért ezt mondja az ÚR: Íme, buktatókat állítok e nép elé, és egyaránt megbotlanak benne apák és fiak; elvesznek a szomszédok és a barátok. 22Így szól az ÚR: Íme, egy nép jön az északi földről, nagy nemzet támad a föld végéről! 23Íjat és kopját ragadnak, kegyetlenek, nem könyörülnek. Hangjuk zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, egy emberként sorakoznak föl ellened, ó, Sion leánya! 24Hallottuk a hírét, és kezünk lehanyatlott. Szorongás vett erőt rajtunk, gyötrődés, mint a vajúdó asszonyon. 25Ne menj ki a mezőre, és ne járj az úton, mert az ellenség fegyvere és rémület fenyeget körös-körül. 26Népem leánya! Ölts zsákruhát, fetrengj a hamuban, gyászolj, mintha egyszülöttedet siratnád, zokogj keservesen, mert hamarosan ránk tör a pusztító! 27Arra rendeltelek, hogy próbára tedd és megfigyeld népemet, hogy megismerd és megvizsgáld az útjukat. 28Mindnyájan vakmerő lázadók, rágalmazva járnak, mind csak hitvány réz és vas. 29Hevesen fújt a fújtató, az ólmot megolvasztotta a tűz; de hiába olvaszt az olvasztó, mert a gonoszok nem tisztultak meg. 30Megvetett ezüstnek hívjátok őket, mert az ÚR megvetette őket!