Jeremiás próféta könyve 51

1Így szól az ÚR: Íme, pusztító szelet támasztok Babilón ellen és Káldea lakói ellen. 2Idegeneket küldök Babilón ellen, szétszórják őt, és kiüresítik földjét, mert ellene támadnak mindenfelől a veszedelem napján. 3Az íjász vonja föl íját, és öltse magára páncélját! Ne kedvezzetek ifjainak, öljétek le egész seregét! 4Essenek el a leszúrtak a káldeusok földjén és az átdöföttek az utcákon! 5Mert nem hagyta el Izráelt és Júdát Istene, a Seregek URa, noha földjük tele van vétekkel Izráel Szentje ellen. 6Fussatok ki Babilónból, és mentse mindenki a lelkét, ne vesszetek el az ő bűne miatt, mert az ÚR bosszúállásának ideje ez, megfizet neki érdeme szerint. 7Aranypohár volt Babilón az ÚR kezében, amely megrészegítette az egész földet. Nemzetek ittak borából, amely megrészegítette a nemzeteket. 8Hamar elesett Babilón, és összeomlott, jajgassatok miatta! Hozzatok balzsamot sebére, hátha meggyógyul! 9Gyógyítgattuk Babilónt, de nem gyógyult meg. Hagyjátok el őt, és menjünk el mindnyájan a saját földünkre! Mert az égig hatott ítélete, a felhőkig emelkedett. 10Napfényre hozta az ÚR a mi igazságunkat, gyertek, és beszéljük el a Sionon az ÚRnak, a mi Istenünknek dolgait! 11Élesítsétek a nyilakat, készítsétek a pajzsokat! Fölindította az ÚR a méd királyok lelkét, mert szándéka Babilón ellen fordult, hogy elveszítse. Bizony, az ÚR bosszúállása ez, templomáért való bosszúállása! 12Tűzzétek ki a zászlót Babilón kőfalaival szemben, erősítsétek meg az őrséget! Rendeljetek őröket, állítsatok lesbe csapatokat, mert az ÚR elgondolta és meg is cselekszi mindazt, amit Babilón lakói ellen szólt. 13Te, aki nagy vizek mellett laksz, és tömérdek kincsed van, eljött a véged, rablásod betelt! 14Megesküdött a Seregek URa a lelkére, és ezt mondta: Bizony, úgy betöltelek téged emberekkel, mint sáskákkal, és diadaléneket énekelnek fölötted! 15Ő alkotta a földet erejével, bölcsességével szilárdította meg a világot, és értelmével terjesztette ki az egeket. 16Nagy hangjára vizek zúgása támad az égben, és felhőket hoz föl a föld határairól, villámokat készít az esőhöz, és előhozza a szelet tárházából. 17Tudás híján minden ember bolond. Minden ötvös megszégyenül bálványa miatt, mert hazugság az öntvénye: nincs benne lélek. 18Hiábavalóságok ezek, nevetséges művek, amelyek elvesznek büntetésük idején. 19De nem ilyen Jákób öröksége! Mert ő a mindenség formálója és Izráel törzse örökségének pálcája: Seregek URa a neve! 20Pörölyöm voltál, harci fegyverem, és nemzeteket zúztam veled össze, országokat pusztítottam el veled. 21Általad zúztam össze lovakat és lovasaikat, és általad zúztam össze a harci szekeret és a benne ülőt. 22Általad zúztam össze férfit és asszonyt, általad zúztam össze vént és gyermeket, általad zúztam össze ifjat és szüzet. 23Általad zúztam össze a pásztort és nyáját, általad zúztam össze a szántóvetőt és igavonó jószágát, és általad zúztam össze a helytartókat és a főembereket. 24Megfizetek Babilónnak és Káldea minden lakosának mindazért a gonoszságért, amelyet a Sionon cselekedtek szemetek láttára – ezt mondja az ÚR. 25Íme, ellened fordulok, te romlásnak hegye – ezt mondja az ÚR –, aki az egész földet leromboltad! Kinyújtom kezemet ellened, lehengerítlek a kőszikláról, és leégett heggyé teszlek. 26Nem vesznek belőled követ szegletkőnek és alapkőnek, mert örökre pusztaság leszel – ezt mondja az ÚR. 27Tűzzétek ki a zászlót az országban, fújjátok meg a kürtöt a népek között! Készítsétek föl ellene a nemzeteket, hívjátok össze ellene Arárát, Minni és Askenáz országait! Válasszatok ellene hadvezért, vonultassátok föl a lovakat, mint rettenetes sáskahadat! 28Készítsétek föl ellene a népeket, a médek királyait, helytartóit és minden főemberét és birodalmuk egész földjét! 29Megrendül a föld és rázkódik, mert beteljesednek az ÚR gondolatai Babilón ellen, amikor Babilón földjét pusztasággá, lakatlanná teszi. 30Babilón hősei fölhagytak a küzdelemmel, erődeikben ülnek. Vége szakadt vitézségüknek, asszonyokká lettek. Fölgyújtották Babilón lakhelyeit, letörték zárait. 31Futár futár után fut, és hírmondó hírmondó után, hogy jelentse a babilóni királynak: megszállták városát mindenfelől. 32A réveket elfoglalták, tűz égette föl a mocsarakat, és a harcosok megrettentek. 33Mert azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Olyan lett Babilón leánya, mint a szérű, itt van taposásának ideje. Kis híja még, és eljön aratásának ideje. 34Elnyelt, megemésztett engem Nebukadneccar, a babilóni király, üres edénnyé tett. Elnyelt engem, mint egy sárkány, megtöltötte hasát csemegéimmel, és kivetett engem. 35A rajtam és társaimon esett erőszak szálljon Babilónra! – mondja ezt Sion lakója. Vérem Káldea lakosaira! – mondja ezt Jeruzsálem. 36Ezért azt mondja az ÚR: Íme, én bírálom el ügyedet, és én állok bosszút érted! Kiszárítom tengerét, kiapasztom forrását. 37Kőrakássá lesz Babilón, sakálok lakhelyévé; kietlenné, iszonyatossá lesz és lakatlanná. 38Együtt ordítanak, mint az ifjú oroszlánok, morognak, mint az oroszlánkölykök. 39Hevük idején lakomát készítek nekik, és megrészegítem őket, hogy vigadjanak, és aludjanak örök álmot, és föl ne serkenjenek – ezt mondja az ÚR. 40Vágóhídra viszem őket, mint a bárányokat, mint a kosokat a bakokkal együtt. 41Hogy bevették Sésakot! Elfoglalták az egész föld büszkeségét. Milyen pusztasággá lett Babilón a népek között! 42Följött Babilónra a tenger, hullámainak özönével elborította őt. 43Városai pusztává lettek, sivataggá és kopár földdé, amelyen senki sem lakik, senki emberfia nem megy keresztül rajta. 44Megbüntetem Bélt Babilónban, és kihúzom szájából, amit lenyelt, és többé nem tódulnak hozzá a népek, és Babilón kőfala is ledől. 45Jöjj ki onnan, én népem! Mentse lelkét mindenki az ÚR haragjának tüze elől! 46Ne olvadjon meg a szívetek, és ne féljetek a hírektől, amelyeket hallani a földön, amikor egyik esztendőben ilyen hír járja, a másik esztendőben pedig amolyan hír, hogy erőszakosság van a földön, és uralkodó tör uralkodóra! 47Mert íme, eljönnek majd a napok, és megbüntetem Babilónt faragott képeiért, és egész földje megszégyenül, és elhull benne minden halálra sebzett. 48És ujjong majd Babilón fölött az ég és a föld és minden, ami bennük van, mert pusztítók támadnak rá észak felől – ezt mondja az ÚR. 49Babilón is elesik, mivel sok izráelit halálra sebzett, amint Babilón miatt is elhullottak az egész földön a halálra sebzettek. 50Menjetek el, akik megmenekültetek a fegyvertől, meg ne álljatok! Emlékezzetek meg a távolból is az ÚRról, és jusson eszetekbe Jeruzsálem! 51Szégyenkeztünk, mert hallottuk a gyalázkodást, arcunkat szégyenpír borította, mert idegenek törtek az ÚR házának szentélyébe. 52Ezért íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az ÚR –, és megbüntetem Babilónt faragott képeiért, és egész földjén sebesültek nyögnek. 53Ha az égbe hág is föl Babilón, és ha megerősíti is erős magaslatát, akkor is rátörnek a pusztítók, akiket én küldök – ezt mondja az ÚR. 54Jajkiáltás hallatszik Babilónból, és a káldeusok földjéről nagy romlás. 55Mert elpusztítja az ÚR Babilónt, és elnémítja benne a nagy zajt, ha zúgnak is hullámai, mint a nagy vizek, és hallatszik is harsogásuk. 56Mert pusztító tör Babilónra, elfogják harcosait, eltörik íjukat, mert a megfizetés Istene, az ÚR biztos, hogy megfizet. 57Megrészegítem fejedelmeit, bölcseit, helytartóit, főembereit és harcosait. Örök álomra szenderülnek, és nem ébrednek föl! – ezt mondja a Király, akinek Seregek URa a neve. 58Azt mondja a Seregek URa: Babilón széles kőfalát földig rombolják, és büszke kapuit tűz égeti meg. A népek hiába munkálkodnak, és a tűzé lesz, amiért nemzetek fáradoztak. 59Ez az a beszéd, amelyet Jeremiás próféta Szerájának, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának mondott, amikor Babilónba ment Cidkijjával, Júda királyával királyságának negyedik esztendejében. Szerájá pedig szállásmester volt. 60Jeremiás leírta egy irattekercsre mindazt a veszedelmet, amely Babilónt fogja érni, mindazokat a beszédeket, amelyek föl lettek jegyezve Babilónról. 61Azt mondta Jeremiás Szerájának: Amikor Babilónba érsz, láss neki, és olvasd föl mindezeket a szavakat! 62Ezt mondd: URam, te szóltál e hely ellen, hogy elveszítsed, és ne legyen lakója, sem ember, sem állat, hanem örökre pusztaság legyen. 63Amikor befejezed e tekercs fölolvasását, köss rá egy követ, és hajítsd be az Eufrátesz közepébe. 64Ezt mondd: Így merül el Babilón, és bármit tegyen is, nem kel föl többé a veszedelem miatt, amelyet én hozok rá. Eddig tartanak Jeremiás beszédei.