Jeremiás próféta könyve 49

1Ammón fiai felől azt mondja az ÚR: Vajon nincsenek Izráelnek fiai? Nincsen örököse? Miért birtokolja Milkóm Gádot, és népe miért lakik annak városaiban? 2Azért íme, eljönnek a napok – ezt mondja az ÚR –, amikor harci riadót hallanak az ammóni Rabbában, és romhalmazzá lesz az. Falvait felperzselik, és Izráel fogja birtokolni birtokát – ezt mondja az ÚR. 3Jajgass, Hesbón, mert elpusztult Aj. Kiáltsatok, Rabbá leányai, öltözzetek zsákruhába, sírjatok, és futkossatok ide-oda a falszorosok között, mert Milkóm fogságba megy, papjai és fejedelmei is vele együtt. 4Mit dicsekszel a völgyeiddel, völgyeid termékenységével, te engedetlen leány, aki kincseidben bízol, és ezt mondod: Ki támadhat ellenem? 5Íme, én félelmet bocsátok rád – mondja az ÚR, a Seregek URa – minden szomszédod felől, és szétszóródtok egymás elől, és nem lesz, aki összegyűjtse az elszéledteket. 6De azután jóra fordítom majd Ammón fiainak a sorsát – ezt mondja az ÚR. 7Így szól a Seregek URa Edómról: Nincs már bölcsesség Témánban? Tanácstalanok lettek az értelmesek? Hiábavalóvá lett a bölcsességük? 8Fussatok, forduljatok vissza innen, rejtőzzetek el mélyen, Dedán lakói, mert veszedelmet hozok Ézsaura, megbüntetésének idejét. 9Ha szőlőszüretelők törnek rád, nem hagynak böngésznivalót, ha pedig éjjeli tolvajok, pusztítanak, amíg nekik tetszik. 10Bizony mezítelenné teszem Ézsaut, fölfedem titkos helyeit, és nem rejtőzhet el. Elpusztulnak utódai, testvérei és szomszédai sem lesznek. 11Hagyd rám árváidat, én eltartom őket, özvegyeidet is. Belém vessék bizalmukat! 12Mert azt mondja az ÚR: Íme, akik nem azt érdemelték, hogy kiigyák a poharat, ők is ki fogják inni. Hát te teljesen büntetlenül maradhatnál? Nem maradsz büntetlenül, mert bizony mindenképpen ki kell innod! 13Mert önmagamra esküszöm – ezt mondja az ÚR –, hogy Bocrá iszonyattá, gyalázattá, pusztasággá és átokká lesz, és a többi város is pusztasággá lesz örökre. 14Hírt hallottam az ÚRtól, követ küldetett a nemzetekhez, aki ezt mondja: Gyűljetek össze, induljatok, keljetek harcra ellene! 15Mert íme, kicsinnyé teszlek téged a nemzetek között és megvetetté az emberek között. 16Könnyelműséged és szíved kevélysége becsapott téged, aki a sziklák hasadékaiban laksz, és elfoglaltad a halmok tetejét. De ha olyan magas helyre rakod is fészkedet, mint a sas, onnan is lerántalak téged – ezt mondja az ÚR. 17Pusztasággá lesz Edóm, aki csak keresztülmegy rajta, álmélkodik és fölszisszen vereségét látva. 18Ahogy Sodomának, Gomorának és szomszédainak pusztulásakor történt – ezt mondja az ÚR –, úgy benne sem lakik többé senki, és senki emberfia nem tartózkodik ott. 19Íme, úgy jön föl a Jordán erdőségéből az örökzöld legelőre, mint az oroszlán, de hamar kiűzöm őt onnan, és választottamat helyezem föléje. Ugyan kicsoda hasonló hozzám, és ki szab nekem törvényt? Ki az a pásztor, aki szembeszállhatna velem? 20Halljátok meg azért az ÚR tervét, amelyet eltervezett Edóm felől, és gondolatait, amelyeket elgondolt Témán polgárairól. Bizony még a juhnyáj kicsinyeit is elhurcolják, szörnyülködik rajtuk a saját legelőjük. 21Romlásuk hangjától megrendül a föld, kiáltásuk hangja elhallatszik a Vörös-tengerig. 22Íme, fölszáll, mint a sas, és szárnyait szétterjesztve lecsap Bocrára. Olyan lesz azon a napon Edóm harcosainak szíve, mint a vajúdó asszony szíve. 23Damaszkuszról: Megszégyenült Hamát és Arpád, mert rossz hírt hallottak, ezért remegnek, mint a háborgó tenger, amely nem nyughat. 24Megrendül Damaszkusz, menekülésre készül, és reszketés fogja el, szorongás és fájdalmak szállják meg őt, mint a szülő asszonyt. 25Miért is nem hagyták el a dicsőséges várost, örömöm városát? 26De elhullanak ifjai a tereken, és minden harcost levágnak azon a napon – azt mondja a Seregek URa. 27Tüzet gyújtok Damaszkusz kőfalán, és megemészti Ben-Hadad palotáit. 28Azt mondja az ÚR Kédárról és Hácór királyairól, akiket levert Nebukadneccar, a babilóni király: Keljetek föl, vonuljatok Kédár ellen, és pusztítsátok kelet fiait! 29Elveszik sátraikat és nyájukat, sátorponyváikat, minden vagyonukat, és elviszik tevéiket is, és ezt kiáltják feléjük: Rettegés köröskörül! 30Fussatok, bujdossatok el, rejtőzzetek a völgyek mélyére, Hácór lakói – ezt mondja az ÚR –, mert tervet szőtt ellenetek Nebukadneccar, a babilóni király, és ellenetek gondolt ki valamit. 31Keljetek föl, vonuljatok a nép ellen, amely nyugodtan és biztonságban lakik! – ezt mondja az ÚR. Sem kapujuk, sem zárjuk nincsen, egyedül laknak! 32Tevéik prédává lesznek, és sok jószáguk zsákmánnyá. Szétszórom e megnyírt hajúakat, és minden égtáj felől veszedelmet hozok rájuk – ezt mondja az ÚR. 33Hácór sakálok lakhelyévé lesz, örök pusztasággá, senki sem lakik ott, és senki emberfia nem tartózkodik benne. 34Ez az ÚR szava, amelyet Jeremiás prófétának szólt Élámról Cidkijjá, Júda királya országlásának kezdetén: 35Azt mondja a Seregek URa: Íme, eltöröm Élám íját, erejének zsengéjét. 36Négy szelet hozok Élám ellen az ég négy tájáról, és szétszórom őket mindegyik szél felé, és nem lesz olyan nép, amelyhez nem kerülnek Élámból szétszóródottak. 37Rettegésben tartom Élámot ellenségei előtt és a lelkét keresők előtt. Veszedelmet hozok rájuk, fölgerjedt haragomat – ezt mondja az ÚR –, és fegyvert bocsátok utánuk mindaddig, míg meg nem semmisítem őket. 38Trónomat Élámba helyezem, és kipusztítom onnan a királyt és a fejedelmeket – ezt mondja az ÚR. 39De végül jóra fordítom Élám sorsát – ezt mondja az ÚR.