1 Móábról ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztul! Kirjátaim megszégyenül, beveszik, Miszgáb megszégyenül, összetörik.

2 Nincs már dicsősége Móábnak, Hesbónban gonoszt terveznek ellene: Gyertek, irtsuk ki őt a nemzetek közül! Te is elnémulsz, Madmén, fegyver jár nyomodban!

3 Nagy kiáltás hallatszik Hórónaimból; pusztulás és nagy romlás!

4 Összeroppant Móáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak!

5 Sírva-ríva kapaszkodnak föl a Luhít-hágón, Hórónaim lejtőin vészkiáltás hallatszik a pusztulás miatt.

6 Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek olyanok, mint a cserje a pusztában!

7 Mivel műveidbe és kincseidbe vetetted bizodalmadat, téged is bevesznek! Kemós fogságba megy papjaival, fejedelmeivel együtt.

8 Rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekül meg. Elvész a völgy, feldúlják a síkságot, ahogyan megmondta az ÚR.

9 Adjatok szárnyat Móábnak, hogy elrepülhessen, mert városai elpusztulnak, senki sem lakik bennük.

10 Átkozott, aki az ÚR dolgát hanyagul végzi, és átkozott, aki kíméli fegyverét a vértől!

11 Nyugodtan élt Móáb gyermekségétől fogva, és pihent, mint seprőjén a bor. Nem öntögették edényből edénybe, és fogságba sem ment, ezért maradt meg az íze, illata sem változott meg.

12 De íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az ÚR –, és rablókat bocsátok rá, hogy megcsapolják őt. Kiürítik edényeit, korsóit pedig összetörik.

13 Megszégyenül Móáb Kemós miatt, ahogyan megszégyenült Izráel háza Bétel miatt, amelyben bízott.

14 Hogy mondhatjátok: Hősök vagyunk és vitéz, harcra termett férfiak?

15 Elpusztul Móáb, városait beveszik, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak! – ezt mondja a Király, akinek Seregek URa a neve.

16 Közel van Móáb veszedelme, íme, jön, és igen hamar itt lesz romlása!

17 Bánkódjatok miatta mindnyájan, akik körülötte vagytok, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: hogy összetört az erős bot, a dicső pálca!

18 Szállj le a dicsőségből, és ülj a porba, Díbón leányának lakosa, mert Móáb pusztítója fölvonult ellened, és lerontja erődeidet.

19 Állj ki az útra, és figyelj, Aróér lakosa! Kérdezd meg a futva menekülőt: Mondd, mi történt?

20 Megszégyenült Móáb, mert összetörték. Jajgassatok és kiáltsatok! Hirdessétek az Arnónnál, hogy elpusztult Móáb!

21 Mert elkövetkezett az ítélet a sík földre: Hólónra, Jahcára és Méfáatra,

22 Díbónra, Nebóra és Bét-Diblátaimra,

23 Kirjátaimra, Bét-Gámúlra és Bét-Meónra,

24 Kerijjótra, Bocrára és Móáb földjének minden városára távol és közel.

25 Letörték Móáb szarvát, karját is összetörték – ezt mondja az ÚR.

26 Részegítsétek le őt, mert hősködött az ÚRral szemben. Hemperegjen Móáb a maga okádékában, és legyen csúfsággá ő is.

27 Vajon nem űztél-e csúfot te is Izráelből? És mintha a tolvajok között találták volna, hogy a fejedet csóváltad, amikor róla beszéltél.

28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklák között, Móáb lakosai! Legyetek olyanok, mint a galamb, amely a barlang szájában rak fészket.

29 Hallottunk Móáb kevélységéről, hogy milyen kevély; fölfuvalkodásáról és dölyfösségéről, kérkedéséről és szíve elbizakodottságáról.

30 Ismerem szertelenségét – ezt mondja az ÚR –; sem a fecsegése, sem a cselekedete nem igaz.

31 Ezért jajgatok Móáb miatt, és kiáltok egész Móábért, Kír-Heresz férfiaiért siránkozom.

32 Jobban siratlak, mint Jazért siratták, ó, Szibmá szőlője! Hajtásaid a tengeren túlra nyúltak, Jazér tengeréig értek, gyümölcstermésedre és szüretedre pusztító rontott.

33 Eltűnt az öröm és vigasság a kertekből és Móáb földjéről. Kiürítettem a sajtókból a bort, nem sajtolnak örömrivalgással, s a kiáltás már nem örömkiáltás.

34 Hesbón és Elálé kiáltása elhat Jahacig, hangjuk Cóártól Hórónaimig és EglatSelisijjáig hallik, még Nimrím vizei is elapadnak.

35 Végzek azzal Móábban – azt mondja az ÚR –, aki a magaslaton áldozik, és isteneinek tömjénez.

36 Ezért zokog a szívem Móábért, mint a síp, zokog a szívem Kír-Heresz férfiaiért, mint a síp, mivel elveszett minden kincse, amit gyűjtött.

37 Minden fő kopaszra van nyírva, minden szakáll le van vágva, minden kézen vágások vannak, és minden derékon zsákruha.

38 Jajveszékelés hallatszik Móábban minden háztetőn és minden utcán, mert összetörtem Móábot, mint egy edényt, amely nem kell senkinek – mondja az ÚR.

39 Mennyire összezúzták! Hogy jajgatnak! Milyen szégyenletesen megfutamodott Móáb! Csúffá lett Móáb, és elrettentek tőle mindazok, akik körülötte vannak.

40 Mert azt mondja az ÚR: Íme, úgy repül rá, mint a sas, kiterjeszti szárnyait Móábra.

41 Beveszi a városokat, és elfoglalja az erődöket. Olyan lesz ezen a napon Móáb harcosainak a szíve, mint a vajúdó asszony szíve.

42 Elpusztul Móáb, nem lesz többé, mert fölfuvalkodott az ÚR ellen.

43 Félelem, verem és tőr fenyeget téged, Móáb lakossága – ezt mondja az ÚR.

44 Aki a félelem elől menekül, a verembe esik, és aki kijön a veremből, azt a csapda fogja meg! Mert Móábra bocsátom büntetésének esztendejét – mondja az ÚR.

45 Hesbón árnyékában állnak meg erejüket vesztve a menekülők. De tűz jön ki Hesbónból, láng csap ki Szíhón közepéből, és megemészti Móáb üstökét és a háborgó fiak koponyáját.

46 Jaj neked, Móáb! Elvész Kemós népe, mert fiaidat fogságba viszik és leányaidat rabságba.

47 De majd jóra fordítom Móáb sorsát az utolsó időkben – mondja az ÚR. Eddig tart Móáb ítélete.