1 Ez az a beszéd, amelyet az ÚR Jeremiás prófétának a népekről mondott:

2 Egyiptomról, Nékó fáraónak, Egyiptom királyának seregéről, amelyet megvert Nebukadneccar, a babilóni király az Eufrátesz folyó mellett, Karkemisnél Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében:

3 Készítsétek a pajzsot és a vértet, és induljatok a harcba!

4 Nyergeljétek a lovakat, és üljetek föl, ti lovasok! Álljatok csatasorba sisakokban! Élesítsétek a lándzsákat, öltsétek föl a páncélokat!

5 Mit látok? Ők megriadva hátrálni kezdenek, harcosaikat leverik, futásnak erednek, és vissza sem tekintenek! Félelem mindenfelől! – azt mondja az ÚR.

6 Nem futhat el a gyors, és a vitéz sem menekülhet el, mert északon, az Eufrátesz folyó mellett megbotlanak és elhullanak.

7 Ki az, aki emelkedik, mint a Nílus, és olyan, mint az áradó vizű folyamok?

8 Egyiptom emelkedik úgy, mint a Nílus, és mint az áradó vizű folyamok, mert így szól: Fölemelkedem, elárasztom a földet, elveszítem a városokat és a bennük lakókat!

9 Nyargaljatok, lovak, robogjatok, harci szekerek, vonuljanak ki a harcosok, a szerecsenek és a líbiaiak, akik pajzsot viselnek, és a lúdiak, akik íjat hordanak!

10 Az a nap pedig az ÚR, a Seregek URa bosszúállásának napja, hogy bosszút álljon ellenségein. Elemészt a fegyver, jóllakik és megrészegül a vérüktől, mert véresáldozata az az ÚRnak, a Seregek URának észak földjén, az Eufrátesz folyó mellett.

11 Menj föl Gileádba, és végy balzsamot, Egyiptom szűz leánya! Hiába a sok orvosság, nincs gyógyír számodra!

12 Hallják gyalázatodat a népek, és kiáltásoddal betelt a föld, mert harcos harcosba ütközött, és együtt esnek el mindketten.

13 Ez a beszéd, amelyet Jeremiás prófétának mondott az ÚR Nebukadneccar babilóni király eljöveteléről, aki Egyiptom földjének leverésére jött:

14 Hirdessétek Egyiptomban, és híreszteljétek Migdólban, híreszteljétek Nófban és Tahpanhészban! Ezt mondjátok: Állj elő, és készítsd föl magadat, mert fegyver pusztít körülötted!

15 Miért verték le hőseidet? Nem állhattak meg, mert az ÚR elkergette őket.

16 Sokan tántorogtak, egyik a másikra hullott, és ezt mondták: Keljünk föl, menjünk vissza népünkhöz és szülőföldünkre az erőszakos fegyver elől!

17 Ezt kiáltják akkor: A fáraó, Egyiptom királya csak egy hangoskodó, aki elszalasztotta a rendelt alkalmat.

18 Élek én – ezt mondja a Király, akinek Seregek URa a neve –, hogy eljövetele olyan bizonyos, ahogyan ott áll a Tábór-hegy a hegyek között és a Karmel a tengernél.

19 Készítsd elő holmidat a fogságba menetelhez, Egyiptom leányának lakosa, mert elpusztul Nóf, rommá és lakatlanná lesz.

20 Igen szép üszőborjú Egyiptom, de bögöly tör rá észak felől.

21 Még zsoldosai is olyanok benne, mint a hizlalt borjúk, de ők is meghátrálnak, mindnyájan elfutnak, meg nem állnak, ha eljön rájuk romlásuk napja, büntetésük ideje.

22 Hangja, mint a sziszegő kígyóé, mert nagy sereggel indulnak, és szekercékkel mennek ellene, mint a favágók.

23 Kivágják erdejét – azt mondja az ÚR –, bármennyire áthatolhatatlan. Mert többen vannak, mint a sáskák, és megszámlálhatatlanok.

24 Megszégyenül Egyiptom leánya, északi nép kezébe jut.

25 Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Íme, megbüntetem Ámón istent Nó városából, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait; a fáraót és azokat, akik benne bíznak.

26 Odaadom őket a lelküket keresők kezébe, Nebukadneccarnak, a babilóni királynak és szolgáinak a kezébe. De azután megint úgy laknak ott, mint azelőtt – ezt mondja az ÚR.

27 De te ne félj, szolgám, Jákób, és ne rettegj, Izráel, mert íme, megszabadítalak téged a messzeségből és utódaidat is fogságuk földjéről. Visszatér Jákób, nyugalmat talál, gondtalanul él, és nem lesz, aki megijessze.

28 Ne félj, szolgám, Jákób – ezt mondja az ÚR –, mert veled vagyok! Véget vetek minden nemzetnek, amelyek közé kivetettelek, de neked nem vetek véget, hanem megfenyítlek téged igazságosan, mert nem hagyhatlak teljesen büntetés nélkül.