Jeremiás próféta könyve 44

1Ez az a beszéd, amelyet Jeremiás kapott minden júdabeliről, akik Egyiptom földjére települtek, akik Migdólban, Tahpanhészban, Nófban és Patrósz földjén laktak: 2Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Láttátok mindazt a veszedelmet, amelyet Jeruzsálemre és Júda minden városára hoztam, íme, azok most pusztává lettek, senki sem lakik bennük. 3Gonoszságuk miatt történt mindez, amelyet azért cselekedtek, hogy fölingereljenek engem. Mert elmentek, hogy áldozatot vigyenek, és szolgáljanak az idegen isteneknek, akiket sem ők, sem ti, sem atyáitok nem ismertek. 4Holott elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, éspedig időben küldtem, és ezt mondtam: Ne cselekedjétek ezt az utálatos dolgot, amit gyűlölök! 5De nem hallgattak rájuk, fülüket sem fordították feléjük, nem tértek meg gonoszságukból, hanem idegen isteneknek áldoztak. 6Ezért áradt ki bosszúm és haragom, és lángra gyúlt Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, és azok kietlen pusztasággá lettek, és így van mindmáig. 7Most azért azt mondja az ÚR, a Seregek Istene, Izráel Istene: Miért okoztok ily nagy veszedelmet lelketeknek, hogy kipusztuljon közületek Júdából férfi és nő, gyermek és csecsemő, hogy még csak maradék se maradjon nektek? 8Hiszen ingereltek engem kezetek alkotásaival, és idegen isteneknek áldoztok Egyiptom földjén, ahová eljöttetek, hogy itt lakjatok. Ezért veszedelmet szereztek magatoknak, és átokká és gyalázattá lesztek e föld minden nemzete között! 9Vajon elfelejtkeztetek atyáitok gonoszságairól, Júda királyainak és feleségeiknek gonoszságairól, a ti gonoszságaitokról és feleségeitek gonoszságairól, amelyeket Júda földjén és Jeruzsálem utcáin cselekedtetek? 10Nem alázták meg magukat mind e mai napig, és nem féltek engem, nem jártak törvényem és rendeléseim szerint, amelyeket elétek és atyáitok elé adtam. 11Ezért azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Íme, ellenetek fordítom arcomat a vesztetekre, hogy kipusztítsam egész Júdát. 12Megragadom Júda maradékát, akik maguk elé tűzték, hogy Egyiptom földjére mennek, hogy ott lakjanak, és mindnyájan elpusztulnak Egyiptom földjén; fegyver által esnek el, éhínség miatt pusztulnak el. Kicsinytől a nagyig fegyver és éhínség miatt halnak meg, és átokká, döbbenetté, szidalommá és gyalázattá lesznek. 13És megbüntetem azokat, akik Egyiptom földjére települtek, amint a jeruzsálembelieket is megbüntettem fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel. 14Nem menekül és nem szabadul meg Júda maradékából senki, aki elment, hogy Egyiptom földjén lakjon. Nem térhetnek vissza Júda földjére, ahová lelkük sóvárog, hogy visszatérve ott lakjanak; mert nem térhet vissza, csak néhány menekült. 15Akkor így válaszoltak Jeremiásnak azok a férfiak, akik tudták, hogy feleségük idegen isteneknek áldoz, és azok az asszonyok, akik ott álltak nagy tömegben, meg az egész nép, amely Egyiptom földjén, Patrószban lakott: 16Nem hallgatunk rád abban a dologban, ami miatt szóltál nekünk az ÚR nevében, 17hanem úgy cselekszünk, amint szánkkal megfogadtuk: füstölőáldozatot viszünk az ég királynőjének, és italáldozattal áldozunk neki; ahogyan cselekedtünk mi és atyáink, királyaink és fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Mert akkor beteltünk kenyérrel, és jó dolgunk volt, és nem láttunk semmi rosszat. 18De amióta nem áldozunk már az ég királynőjének tömjénezéssel, és nem viszünk neki italáldozatot, mindenben szűkölködünk, fegyver és éhínség emészt minket. 19És hogyha mi az ég királynőjének füstölve áldozunk és neki italáldozatot viszünk, vajon férjünk tudta nélkül készítünk-e neki süteményeket, amelyek őt formázzák, és úgy viszünk-e neki italáldozatot? 20Erre azt mondta Jeremiás az egész népnek, a férfiaknak és az asszonyoknak, az egész népnek, akik azt felelték neki: 21Vajon nem arról a tömjénezésről emlékezett-e meg az ÚR, és nem azt vette-e szívére, amelyet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin tömjéneztetek ti és atyáitok, királyaitok és fejedelmeitek meg a föld népe? 22Nem szenvedhette tovább az ÚR gonosz cselekedeteiteket és az utálatosságokat, amelyeket elkövettetek, ezért lett a földetek pusztasággá, kietlenné, átokká és lakatlanná, amilyen az mind e mai napig. 23Mivel tömjénezve áldoztatok, vétkeztetek az ÚR ellen, és nem hallgattatok az ÚR szavára, és nem jártatok az ő törvénye, rendelései és intelmei szerint, azért következett rátok ez a veszedelem. Így van ez mind a mai napig. 24Majd ezt mondta Jeremiás az egész népnek és az összes asszonynak: Halljátok meg az ÚR szavát mind, ti júdabeliek, akik Egyiptom földjén vagytok! 25Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Ti és feleségeitek szóltatok szátokkal, és végbevittétek kezetekkel ekképpen: Bizonyosan teljesítjük fogadalmainkat, amelyeket megfogadtunk az ég királynőjének, hogy tömjénezve áldozunk, és italáldozatot viszünk neki. Akkor hát erősítsétek meg fogadalmaitokat, és cselekedjétek meg, amit megfogadtatok! 26De halljátok meg az ÚR szavát mind, ti júdabeliek, akik Egyiptom földjén laktok: Íme, megesküdtem az én nagy nevemre – ezt mondja az ÚR –, hogy egyetlen júdabeli férfi szája sem fogja kiejteni nevemet Egyiptom egész földjén, ezt mondva: Él az én Istenem, az ÚR! 27Íme, gondom lesz rájuk, de kárukra és nem javukra, és elpusztul Júda minden férfija, aki Egyiptom földjén van, fegyver és éhínség miatt, mígnem mind elfogynak. 28De akik megmenekülnek a fegyvertől, szám szerint kevesen, visszatérnek majd Egyiptom földjéről Júda földjére, és megtudja akkor Júda maradéka, akik Egyiptom földjére mentek, hogy ott lakjanak, kinek a szava teljesedik be: az enyém vagy az övék. 29Ez lesz nektek a jel – ezt mondja az ÚR –, hogy én megbüntetlek benneteket ezen a helyen, hogy megtudjátok: valóban megállnak a beszédeim a rátok következő veszedelemről. 30Azt mondja az ÚR: Íme, odaadom Hofra fáraót, Egyiptom királyát ellenségei kezébe és a lelkét keresők kezébe, amint odaadtam Cidkijját, Júda királyát Nebukadneccar babilóni királynak, az ellenségének és a lelkét keresők kezébe.