Jeremiás próféta könyve 4

1Ha visszatérsz, Izráel – ezt mondja az ÚR –, hozzám térj vissza! Ha eltávolítod előlem utálatosságaidat, nem ingadozol, 2hűségben, egyenességben és igazságban így esküszöl: „Él az ÚR!”, akkor őbenne áldottak lesznek a nemzetek, és vele dicsekszenek. 3Mert azt mondja az ÚR Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé! 4Metéljétek körül magatokat az ÚRnak, és távolítsátok el szívetek előbőrét, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy föl ne gyulladjon haragom, mint a tűz, és ne égjen olthatatlanul gonosz cselekedeteitek miatt. 5Adjátok hírül Júdában, hirdessétek Jeruzsálemben, és mondjátok: Kürtöljétek szét az országban! Kiáltsátok teljes erővel, és mondjátok: Gyülekezzetek, és menjünk az erődített városokba! 6Mutassatok jelet Sion felé! Fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felől és nagy romlást! 7Fölkelt az oroszlán a rejtekéből, elindult a népek pusztítója. Kijött a helyéről, hogy elpusztítsa földedet. Városaidat lerombolják, lakatlanná lesznek. 8Öltözzetek zsákruhába, sírjatok és jajgassatok, mert nem fordult el rólunk az ÚR haragjának tüze! 9Azon a napon – ezt mondja az ÚR – elvész a király bátorsága és a főemberek bátorsága, a papok elámulnak, és a próféták elcsodálkoznak. 10Én pedig azt mondom: Ó, URam, Istenem! Bizony igen megcsaltad ezt a népet és Jeruzsálemet, amikor ezt mondtad: „Békességetek lesz!”, holott lelkünkig hatolt a kard. 11Abban az időben azt mondják majd e népnek és Jeruzsálemnek: Tikkasztó szél fúj a magaslatok felől a pusztában népem leányának útjára; nem gabonaszóráshoz és tisztításhoz való! 12Erősebb szél fúj annál, miattam érkezik, most én is ítéletet mondok fölöttük. 13Íme, úgy jön, mint a fellegek, szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk, elvesztünk! 14Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet a gonoszságtól, hogy megszabadulj! Meddig maradnak még benned bűnös gondolataid? 15Hírmondó szava hangzik Dán felől és vészhirdetőé Efraim hegyéről. 16Mondjátok meg a nemzeteknek, hirdessétek Jeruzsálemnek: Ostromlók jönnek messze földről, és kiáltoznak Júda városai ellen. 17Mint mezőőrök, úgy fogják körül, mert pártot ütött ellenem – mondja az ÚR. 18Magaviseleted és cselekedeteid okozták ezt neked. A te gonoszságod bizony keserű, egészen szívedig ér. 19Ó, én bensőm, ó, én bensőm! Elszorulnak szívem rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen kürtszót hall a lelkem, harci riadót! 20Vészre vészt jelentenek, bizony elpusztul az egész föld. Hirtelen pusztulnak el sátraim, sátorponyváim egy szempillantás alatt! 21Meddig látok még hadi zászlót, és hallom a kürt szavát? 22Bizony, bolond az én népem. Nem ismernek engem, balga fiak ők, nem értelmesek! Van eszük a gonoszra, de jót cselekedni nem tudnak! 23Látom a földet, íme, kietlen és puszta, és az eget, de nincs világossága! 24Látom a hegyeket, íme, megrendültek, és a halmok mind inognak! 25Látom, íme, egy ember sincs, és az égi madarak is mind elmenekültek. 26Látom, íme, a bőven termő föld pusztává lett, és minden városa összeomlott az ÚR előtt, haragjának tüze előtt! 27Bizony, azt mondja az ÚR: Pusztasággá lesz az egész ország, de még nem vetek véget neki. 28Azért gyászol a föld, és elsötétedik odafenn az ég, mert szóltam, határoztam; nem bánom meg, és nem térek el attól. 29A lovasok és az íjászok kiáltozására menekül az egész város, menekülnek a sűrű erdőségekbe, és fölmásznak a sziklákra. Minden város elhagyottá lesz, egyetlen ember sem lakik bennük. 30És te, pusztulásra szánt, mit cselekszel akkor? Ha bíborba öltözöl is, ha arany ékszerekkel ékesíted is magadat, és ha festékkel mázolod is ki szemedet, hiába szépítgeted magadat! Szeretőid megvetettek téged, életedre törnek. 31Mert mintha vajúdó asszony hangját hallanám, az először szülő sikoltását, olyan Sion leányának hangja. Nyög, és kitárja kezeit: Jaj nekem, mert roskadozik lelkem a gyilkosok előtt!