Jeremiás próféta könyve 34

1Ez az a beszéd, amelyet Jeremiásnak mondott az ÚR, amikor Nebukadneccar babilóni király és egész serege meg a föld minden országa, amelyek hatalma alatt voltak, és a népek ostromolták Jeruzsálemet és minden városát. Ezt mondta: 2Azt mondja az ÚR, Izráel Istene: Menj el, és ezt mondd Cidkijjának, Júda királyának, így szólj neki: Azt mondja az ÚR: Íme, odaadom e várost a babilóni király kezébe, és ő lángba borítja. 3Te sem menekülsz meg a kezéből, hanem egészen biztosan elfognak, és a kezébe adnak. Szemtől szemben látod meg a babilóni királyt, személyesen beszél veled, és elmész Babilónba. 4Mindazonáltal halld meg az ÚR szavát, Cidkijjá, Júda királya! Azt mondja az ÚR rólad: Nem fegyver által halsz meg. 5Békességben halsz meg, és ahogyan tüzet gyújtottak atyáidnak, a korábbi királyoknak, akik előtted voltak, úgy gyújtanak majd neked is, és így siratnak téged: Jaj, uram! Én mondtam ezt – ezt mondja az ÚR. 6És Jeremiás próféta megmondta Cid kijjának, Júda királyának mindezeket a beszédeket Jeruzsálemben. 7A babilóni király serege pedig ostromolta Jeruzsálemet és Júda minden városát, amelyek megmaradtak, tudniillik Lákist és Azékát, mert Júda városai közül csak ezek maradtak meg mint megerősített városok. 8Ez az a beszéd, amelyet Jeremiásnak mondott az ÚR, miután Cidkijjá király szövetséget kötött az egész jeruzsálembeli néppel, és szabadságot hirdetett közöttük, 9hogy mindenki bocsássa szabadon héber szolgáját és szolgálóját, és senki közöttük ne tartsa szolgaságban júdabeli atyjafiát. 10Engedelmeskedtek is mindnyájan, a fejedelmek és az egész nép, akik szövetséget kötöttek, hogy mindenki felszabadítja szolgáját és szolgálóját, és senki nem tartja szolgaságban többé; engedelmeskedtek, és elbocsátották őket. 11De azután meggondolták magukat, és visszakényszerítették szolgáikat és szolgálóikat, akiket szabadon bocsátottak, és szolgákká és szolgálókká tették őket. 12És így szólt az ÚR szava Jeremiáshoz: 13Azt mondja az ÚR, Izráel Istene: Szövetséget kötöttem atyáitokkal azon a napon, amelyen kihoztam őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és azt mondtam: 14Mikor hét esztendő eltelik, mindenki bocsássa el héber atyjafiát, akit eladtak neked. Miután hat esztendeig szolgált téged, bocsásd őt szabadon! De atyáitok nem hallgattak rám, fülüket sem fordították felém. 15De ti ma megtértetek, és igazat cselekedtetek énelőttem azzal, hogy mindenki felszabadítást hirdetett atyjafiának, és szövetséget kötöttetek előttem abban a házban, amelyet nevemről neveznek. 16De azután megváltoztatok, és megint beszennyeztétek nevemet, mert mindenki visszakényszerítette szolgáját és szolgálóját, akiket jó szívvel szabadon bocsátott, és leigáztátok őket, hogy szolgáitok és szolgálóitok legyenek. 17Azért így szól az ÚR: Nem hallgattatok rám, hogy felszabadítást hirdessen mindenki atyjafiának, ember a felebarátjának. Íme, most én hirdetek nektek felszabadítást – ezt mondja az ÚR – a fegyverre, a dögvészre és az éhínségre és elrettentésül a föld minden országának. 18Azokat a férfiakat pedig, akik megszegték szövetségemet, és nem teljesítették a szövetség pontjait, amelyet színem előtt kötöttek, olyanná teszem, mint a borjú, amelyet kettévágtak, és átmentek a részei között, 19Júda és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat, a papokat és a föld minden népét, akik átmentek a borjú részei között, 20odaadom ellenségeik kezébe és a lelküket keresők kezébe, holttestük pedig az égi madaraknak és a föld vadjainak eledelévé lesz. 21Cidkijját, Júda királyát és fejedelmeit is ellenségeik kezébe adom, a lelküket keresők kezébe és a babilóni király seregének kezébe, amely most elvonult innen. 22Íme, parancsolok – ezt mondja az ÚR –, és visszahozom őket e városra, megostromolják, beveszik és lángba borítják. Pusztává és lakatlanná teszem Júda városait.