Jeremiás próféta könyve 32

1Ez az a beszéd, amelyet Jeremiásnak mondott az ÚR Cidkijjának, Júda királyának tizedik esztendejében. Ez az esztendő Nebukadneccar tizennyolcadik esztendeje. 2Akkor már megszállta a babilóni király serege Jeruzsálemet, és Jeremiás próféta be volt zárva a börtön udvarába, amely Júda királyának palotájában volt. 3Mert Cidkijjá, Júda királya záratta be őt, és azt mondta: Miért prófétálsz így, és miért mondod: „Ezt mondta az ÚR: Íme, ezt a várost a babilóni király kezébe adom, és beveszi azt”? 4És Cidkijjá, Júda királya sem menekül meg a káldeusok kezéből, hanem bizonnyal a babilóni király kezébe adatik; személyesen beszél vele, és szemtől szemben fogja látni. 5És Babilónba viszi Cidkijját, és ott lesz mindaddig, amíg meg nem látogatom őt – ezt mondja az ÚR. Ha hadakoztok a káldeusok ellen, nem lesz jó dolgotok! 6Ekkor így szólt Jeremiás: Azt mondta nekem az ÚR: 7Íme, Hanamél, Sallumnak, nagybátyádnak a fia elmegy hozzád, és azt mondja: Vedd meg a mezőmet, amely Anátótban van, mert téged illet a megváltás joga, hogy megvedd. 8Eljött azért hozzám Hanamél, a nagybátyám fia, az ÚR beszéde szerint a börtön udvarához, és ezt mondta nekem: Kérlek, vedd meg a mezőmet, amely Anátótban, Benjámin földjén van, mert téged illet mint örököst, és tiéd a megváltás joga is, vedd meg hát magadnak! Akkor fölismertem, hogy az ÚR szava ez. 9Azért megvettem Hanaméltól, nagybátyám fiától a mezőt, amely Anátótban van, és kimértem neki a pénzt: tizenhét ezüstsékelt. 10És okmányba foglaltam, lepecsételtem, és tanúkat is állítottam, majd kimértem a pénzt mérlegen. 11Ezután kezembe vettem a vételről szóló okmányt, amely le volt pecsételve a törvényes rend szerint, és a pecsét nélküli levelet is. 12És odaadtam a vételről szóló okmányt Bárúknak, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának, Hanamélnek, a nagybátyám fiának szeme láttára, és a tanúk szeme láttára, akik be voltak írva a vételről szóló okmányba; és mindazon júdaiak szeme láttára, akik a börtön udvarán ültek. 13És ezt parancsoltam a szemük előtt Bárúknak: 14Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Fogd ezeket az okmányokat, a vételről szóló iratokat, a lepecsételtet és a pecsét nélkülit, és tedd cserépedénybe, hogy sok ideig elálljanak. 15Mert azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Fognak még házakat, mezőket és szőlőket venni e földön! 16Majd e szavakkal könyörögtem az ÚRhoz, miután odaadtam a vételről szóló okmányt Bárúknak, Nérijjá fiának: 17Ó, URam, Istenem! Íme, te alkottad a mennyet és a földet nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal, és nincs előtted semmi lehetetlen! 18Irgalmasságot cselekszel ezerízig, de megfizetsz az atyák bűnéért a fiaikon őutánuk, te nagy Isten, te hatalmas, akinek neve Seregek URa! 19Nagyok a tanácsaid, és hatalmasak a cselekedeteid, szemed jól látja az emberek fiainak minden útját, és megfizetsz kinek-kinek útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint. 20Jeleket és csodákat tettél Egyiptom földjén, Izráel földjén és az emberek között egészen a mai napig, és olyan nevet szereztél magadnak, amely a mai napig megvan. 21Kihoztad népedet, Izráelt Egyiptom földjéről jelekkel és csodákkal, hatalmas kézzel és kinyújtott karral, nagy rettegés közepette. 22És nekik adtad e földet, amely felől megesküdtél atyáiknak, hogy tejjel és mézzel folyó földet adsz nekik. 23Ők bementek, és birtokba vették, mindazonáltal nem hallgattak szavadra, és nem jártak törvényeid szerint. Semmit sem tettek meg abból, amit parancsoltál nekik, hogy tegyenek meg, ezért zúdítottad rájuk e vészt. 24Íme, az ostromsáncok már a városig érnek, hogy bevegyék, és e város fegyver, éhínség és dögvész által a káldeusok kezébe adatik, akik megostromolják. Amit szóltál, meglett, íme, magad is látod. 25És mégis azt mondtad nekem, ó, URam Istenem: Vedd meg magadnak a mezőt ezüstön, és legyenek tanúid felőle! Holott ez a város a káldeusok kezére jut. 26Majd ezt mondta az ÚR Jeremiásnak: 27Íme, én, az ÚR, Istene vagyok minden testnek; vajon van-e, ami lehetetlen nekem? 28Azért így szól az ÚR: Íme, én e várost a káldeusok kezébe adom, és Nebukadneccar babilóni király kezébe, hogy bevegye. 29És bemennek a káldeusok e városba, akik ostromolják, és fölgyújtják e várost, fölégetik azokkal a házakkal együtt, amelyeknek tetején a Baalnak tömjéneztek, és idegen isteneknek áldoztak italáldozatot, hogy engem haragra ingereljenek. 30Mert Izráel fiai és Júda fiai ifjúságuktól fogva csak azt cselekedték, ami gonosz az én szememben, és Izráel fiai csak haragra gerjesztettek engem kezük cselekedeteivel – ezt mondja az ÚR. 31Mert csak bosszúságomra és haragomra volt ez a város, attól a naptól fogva, amelyen fölépítették, mindmáig, ezért el kell törölnöm színem elől 32Izráel fiainak és Júda fiainak minden bűnéért, amelyet azért cselekedtek, hogy fölháborítsanak engem ők maguk, királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik és Júda férfiai és Jeruzsálem polgárai. 33És háttal fordultak felém, nem arccal, holott tanítottam őket idejében; és noha tanítottam őket, nem voltak engedelmesek az intés befogadására. 34Sőt utálatosságaikat abba a házba helyezték, amelyet nevemről neveznek, hogy tisztátalanná tegyék. 35Magaslatokat emeltek a Baalnak a Ben-Hinnóm völgyében, hogy föláldozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, amit nem parancsoltam nekik, és még csak nem is gondoltam, hogy ilyen utálatosságot tesznek, és Júdát vétekbe viszik. 36Most azért azt mondja az ÚR, Izráel Istene e városnak, amely felől ti azt mondjátok, a babilóni király kezébe kerül fegyver, éhínség és dögvész miatt: 37Íme, összegyűjtöm őket mindazokból az országokból, ahová elűztem őket haragomban, fölgerjedésemben és nagy fölháborodásomban, és visszahozom őket e helyre, letelepítem őket, és biztonságban élnek. 38Népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek. 39És egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jól legyen dolguk nekik és fiaiknak őutánuk. 40Örökkévaló szövetséget kötök velük, nem fordulok el tőlük, és jót teszek velük; az én félelmemet adom a szívükbe, hogy ne távozzanak el tőlem. 41És örvendezem, ha jót cselekedhetem velük, teljes szívemmel és teljes lelkemmel, és bizonyosan beültetem őket ebbe a földbe. 42Mert így szól az ÚR: Amint ráhoztam e népre mindezt a nagy veszedelmet, úgy hozom rájuk mindazt a jót is, amit mondtam nekik. 43Mert vesznek még mezőt ebben az országban, amely felől azt mondjátok: Pusztaság ez, emberek és jószág nélkül, és a káldeusok kezébe kerül. 44Ezüstön vesznek mezőket, és okmányba foglalják, lepecsételik, és tanúkat állítanak Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyvidék, a síkság és a Délvidék városaiban, mert visszahozom őket a fogságból – ezt mondja az ÚR.