Jeremiás próféta könyve 31

1Abban az időben – ezt mondja az ÚR – Izráel minden nemzetségének Istene leszek, és ők az én népemmé lesznek. 2Azt mondja az ÚR: Kegyelmet talált a pusztában a fegyvertől megmenekült nép, Izráel, amikor ment, hogy megnyugvást találjon. 3A messzeségből is megjelent nekem az ÚR: örök szeretettel szeretlek, azért vonzottalak kegyelmemmel. 4Újra fölépítelek téged, és felépülsz, ó, Izráel szűz leánya! Újra fölékesíted magadat, és dobokkal a táncolva vigadók seregében jössz ki. 5Szőlőket ültetsz még Samária hegyein; és akik ültetik a vesszőket, élvezik is gyümölcseit. 6Mert lesz egy nap, amikor a pásztorok kiáltanak majd az Efraim hegyén: Keljetek föl, menjünk a Sionra az ÚRhoz, a mi Istenünkhöz! 7Mert így szól az ÚR: Énekeljetek Jákóbnak örömmel, ujjongjatok a nemzetek fejének. Hirdessétek, és mondjatok dicséretet: Megszabadította népét az ÚR, Izráel maradékát. 8Íme, elhozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld széleiről; lesz közöttük vak, sánta, viselős és szülő asszony is; mint nagy gyülekezet jönnek vissza. 9Sírva jönnek, és imádkoznak, miközben hozom őket, folyóvizekhez vezetem őket, egyenes úton, ahol nem esnek el. Mert atyja vagyok Izráelnek, és Efraim az elsőszülöttem. 10Halljátok meg az ÚR szavát, ti népek, hirdessétek a messzi szigeteknek, és ezt mondjátok: Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti őt és őrzi, mint pásztor a nyáját. 11Mert megváltotta az ÚR Jákóbot, és kimentette a nála erősebb kezéből. 12Eljönnek, és ujjongva énekelnek a Sion ormán, és kedvüket lelik az ÚR javaiban: a gabonában, a mustban, az olajban, a juhokban és a marhákban. Olyan lesz a lelkük, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé. 13Akkor táncolva örvendezik a szűz, az ifjak a vénekkel együtt örülnek. Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom és megvidámítom őket bánatukból. 14A papok lelkét bőséggel elégítem meg, és népem eltelik javaimmal – azt mondja az ÚR. 15Így szól az ÚR: Kiáltás hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás. Ráhel siratja fiait; nem akar megvigasztalódni a fiai miatt, hogy nincsenek. 16Azt mondja az ÚR: Tartsd távol magadtól a sírást és szemedtől a könnyhullatást, mert meglesz cselekedeted jutalma – ezt mondja az ÚR –, hiszen visszatérnek fiaid az ellenség földjéről. 17Reménységed lehet a jövő felől – ezt mondja az ÚR –, mert visszajönnek fiaid a határaikra. 18Jól hallottam, hogy panaszkodott Efraim: Megvertél engem, mint egy tanulatlan borjút, és elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy az ÚR, az én Istenem! 19Mert azután, hogy eltértem tőled, megbántam bűnömet, és miután beláttam, mellemet vertem; szégyenkeztem és pirultam, mert ifjúságom gyalázatát kellett viselnem. 20Vajon nem drága fiam-e Efraim? Nem kedves gyermekem-e? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem róla. Bensőm megindult miatta, bizony könyörülök rajta – ezt mondja az ÚR. 21Állíts magadnak útjelzőket, rakj le útmutató oszlopokat, jól figyelj az ösvényre. Az úton, amelyen elmentél, jöjj vissza, Izráel leánya, jöjj vissza városaidba! 22Meddig ingadozol, te szófogadatlan leány? Mert új dolgot teremt az ÚR e földön: asszony oltalmazza a férfit. 23Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Újra e szavakat mondják majd Júda földjén és városaiban, amikor jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az ÚR, igazság hajléka, szent hegy! 24Ott laknak majd Júdában és minden városában a szántóvetők és jószágtartók együttesen. 25Mert megitatom a szomjúhozó lelket, és megelégítek minden bágyadt lelket. 26Ekkor fölébredtem és körülnéztem, jólesett az alvás. 27Íme, eljönnek majd a napok – így szól az ÚR –, és bevetem Izráel házát és Júda házát ember magvával és jószág magvával. 28És amiképpen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és lerontsam, letörjem és elpusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképpen vigyázok arra, hogy fölépítsem és beültessem őket – ezt mondja az ÚR. 29Ama napokban nem mondják többé: Az apák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott bele. 30Sőt inkább mindenki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, aki egrest eszik, a saját foga vásik el bele. 31Íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az ÚR –, és új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. 32Nem olyan szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről, de megrontották szövetségemet, noha én férjük maradtam – így szól az ÚR. 33Hanem olyan lesz az a szövetség, amelyet e napok után kötök Izráel házával – ezt mondja az ÚR –, hogy törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. 34És nem tanítja többé senki a felebarátját és senki a testvérét ekképpen: Ismerjétek meg az URat! Mert ők mindnyájan ismernek majd engem, kicsinytől a nagyig – ezt mondja az ÚR –, mert megbocsátom bűneiket, és vétkeikről többé nem emlékezem meg. 35Így szól az ÚR, aki adta a napot, hogy világítson nappal, aki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki fölkorbácsolja a tengert, és zúgnak hullámai; Seregek URa az ő neve: 36Ha eltűnnek e törvények előlem – így szól az ÚR –, akkor szakad magva Izráelnek is, hogy soha többé előttem néppé ne legyen. 37Azt mondja az ÚR: Ha majd megmérhetik az egeket ott fenn, és kifürkészhetik a föld alapjait itt alant, akkor vetem meg én is Izráelnek minden magvát mindazok miatt, amiket cselekedtek! – azt mondja az ÚR. 38Íme, eljönnek a napok – ezt mondja az ÚR –, és fölépül az ÚR városa Hananél tornyától a Szöglet-kapuig. 39Azután még kijjebb megy a mérőkötél azzal átellenben a Gáréb halmáig, és elfordul Góá felé. 40És a Holttestek völgye és az egész Hamu-völgy meg az egész mező a Kidrón patakjáig, a Ló-kapu szegletéig kelet felé az ÚR szent helye lesz, nem rombolják le, és nem is pusztul el soha.