1 Abban az időben – ezt mondja az ÚR – Izráel minden nemzetségének Istene leszek, és ők az én népemmé lesznek.

2 Azt mondja az ÚR: Kegyelmet talált a pusztában a fegyvertől megmenekült nép, Izráel, amikor ment, hogy megnyugvást találjon.

3 A messzeségből is megjelent nekem az ÚR: örök szeretettel szeretlek, azért vonzottalak kegyelmemmel.

4 Újra fölépítelek téged, és felépülsz, ó, Izráel szűz leánya! Újra fölékesíted magadat, és dobokkal a táncolva vigadók seregében jössz ki.

5 Szőlőket ültetsz még Samária hegyein; és akik ültetik a vesszőket, élvezik is gyümölcseit.

6 Mert lesz egy nap, amikor a pásztorok kiáltanak majd az Efraim hegyén: Keljetek föl, menjünk a Sionra az ÚRhoz, a mi Istenünkhöz!

7 Mert így szól az ÚR: Énekeljetek Jákóbnak örömmel, ujjongjatok a nemzetek fejének. Hirdessétek, és mondjatok dicséretet: Megszabadította népét az ÚR, Izráel maradékát.

8 Íme, elhozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld széleiről; lesz közöttük vak, sánta, viselős és szülő asszony is; mint nagy gyülekezet jönnek vissza.

9 Sírva jönnek, és imádkoznak, miközben hozom őket, folyóvizekhez vezetem őket, egyenes úton, ahol nem esnek el. Mert atyja vagyok Izráelnek, és Efraim az elsőszülöttem.

10 Halljátok meg az ÚR szavát, ti népek, hirdessétek a messzi szigeteknek, és ezt mondjátok: Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti őt és őrzi, mint pásztor a nyáját.

11 Mert megváltotta az ÚR Jákóbot, és kimentette a nála erősebb kezéből.

12 Eljönnek, és ujjongva énekelnek a Sion ormán, és kedvüket lelik az ÚR javaiban: a gabonában, a mustban, az olajban, a juhokban és a marhákban. Olyan lesz a lelkük, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé.

13 Akkor táncolva örvendezik a szűz, az ifjak a vénekkel együtt örülnek. Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom és megvidámítom őket bánatukból.

14 A papok lelkét bőséggel elégítem meg, és népem eltelik javaimmal – azt mondja az ÚR.

15 Így szól az ÚR: Kiáltás hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás. Ráhel siratja fiait; nem akar megvigasztalódni a fiai miatt, hogy nincsenek.

16 Azt mondja az ÚR: Tartsd távol magadtól a sírást és szemedtől a könnyhullatást, mert meglesz cselekedeted jutalma – ezt mondja az ÚR –, hiszen visszatérnek fiaid az ellenség földjéről.

17 Reménységed lehet a jövő felől – ezt mondja az ÚR –, mert visszajönnek fiaid a határaikra.

18 Jól hallottam, hogy panaszkodott Efraim: Megvertél engem, mint egy tanulatlan borjút, és elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy az ÚR, az én Istenem!

19 Mert azután, hogy eltértem tőled, megbántam bűnömet, és miután beláttam, mellemet vertem; szégyenkeztem és pirultam, mert ifjúságom gyalázatát kellett viselnem.

20 Vajon nem drága fiam-e Efraim? Nem kedves gyermekem-e? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem róla. Bensőm megindult miatta, bizony könyörülök rajta – ezt mondja az ÚR.

21 Állíts magadnak útjelzőket, rakj le útmutató oszlopokat, jól figyelj az ösvényre. Az úton, amelyen elmentél, jöjj vissza, Izráel leánya, jöjj vissza városaidba!

22 Meddig ingadozol, te szófogadatlan leány? Mert új dolgot teremt az ÚR e földön: asszony oltalmazza a férfit.

23 Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Újra e szavakat mondják majd Júda földjén és városaiban, amikor jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az ÚR, igazság hajléka, szent hegy!

24 Ott laknak majd Júdában és minden városában a szántóvetők és jószágtartók együttesen.

25 Mert megitatom a szomjúhozó lelket, és megelégítek minden bágyadt lelket.

26 Ekkor fölébredtem és körülnéztem, jólesett az alvás.

27 Íme, eljönnek majd a napok – így szól az ÚR –, és bevetem Izráel házát és Júda házát ember magvával és jószág magvával.

28 És amiképpen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és lerontsam, letörjem és elpusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképpen vigyázok arra, hogy fölépítsem és beültessem őket – ezt mondja az ÚR.

29 Ama napokban nem mondják többé: Az apák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott bele.

30 Sőt inkább mindenki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, aki egrest eszik, a saját foga vásik el bele.

31 Íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az ÚR –, és új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.

32 Nem olyan szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről, de megrontották szövetségemet, noha én férjük maradtam – így szól az ÚR.

33 Hanem olyan lesz az a szövetség, amelyet e napok után kötök Izráel házával – ezt mondja az ÚR –, hogy törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.

34 És nem tanítja többé senki a felebarátját és senki a testvérét ekképpen: Ismerjétek meg az URat! Mert ők mindnyájan ismernek majd engem, kicsinytől a nagyig – ezt mondja az ÚR –, mert megbocsátom bűneiket, és vétkeikről többé nem emlékezem meg.

35 Így szól az ÚR, aki adta a napot, hogy világítson nappal, aki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki fölkorbácsolja a tengert, és zúgnak hullámai; Seregek URa az ő neve:

36 Ha eltűnnek e törvények előlem – így szól az ÚR –, akkor szakad magva Izráelnek is, hogy soha többé előttem néppé ne legyen.

37 Azt mondja az ÚR: Ha majd megmérhetik az egeket ott fenn, és kifürkészhetik a föld alapjait itt alant, akkor vetem meg én is Izráelnek minden magvát mindazok miatt, amiket cselekedtek! – azt mondja az ÚR.

38 Íme, eljönnek a napok – ezt mondja az ÚR –, és fölépül az ÚR városa Hananél tornyától a Szöglet-kapuig.

39 Azután még kijjebb megy a mérőkötél azzal átellenben a Gáréb halmáig, és elfordul Góá felé.

40 És a Holttestek völgye és az egész Hamu-völgy meg az egész mező a Kidrón patakjáig, a Ló-kapu szegletéig kelet felé az ÚR szent helye lesz, nem rombolják le, és nem is pusztul el soha.