Jeremiás próféta könyve 26

1Jójákim uralkodásának kezdetén, aki Jósiásnak, Júda királyának a fia volt, ezeket a szavakat mondta az ÚR: 2Azt mondja az ÚR: Állj az ÚR házának udvarába, és mindazoknak, akik eljönnek Júda minden városából, hogy imádkozzanak az ÚR házában, mondd el mindazokat a szavakat, amelyeket parancsoltam neked, hogy mondd el nekik. Egy szót se hagyj el! 3Hátha szót fogadnak, és megtér mindenki gonosz útjáról. Akkor megbánom, hogy veszedelmet akartam okozni nekik cselekedeteik gonoszsága miatt. 4Mondd meg nekik: Így szól az ÚR: Ha nem hallgattok rám, hogy törvényem szerint járjatok, amelyet elétek adtam, 5és nem hallgattok szolgáimnak, a prófétáknak a beszédére, akiket én küldtem hozzátok, pedig idejében küldtem őket, de nem hallgattatok rájuk, 6akkor hasonlóvá teszem ezt a házat Silóhoz, ezt a várost pedig a föld minden nemzetének átkává teszem. 7A papok, a próféták és az egész nép pedig hallotta, amint Jeremiás ezeket a szavakat mondta az ÚR házában. 8Amikor Jeremiás befejezte a beszédet, amelyről az ÚR azt parancsolta, hogy mondja el az egész népnek, megragadták a papok, a próféták és az egész nép, és ezt mondták: Halállal kell lakolnod! 9Miért prófétáltál így az ÚR nevében: „Olyan lesz ez a ház, mint Siló, ez a város pedig elpusztul, lakatlanná lesz”? És összegyűlt az egész nép Jeremiás körül az ÚR házában. 10Amikor meghallották ezt Júda fejedelmei, fölmentek a király palotájából az ÚR házába, és leültek az ÚR házának új kapujában. 11És így szóltak a papok és a próféták a fejedelmekhez és az egész néphez: Halálra méltó ez az ember, mert e város ellen prófétált, ahogyan fületekkel hallottátok. 12Ekkor így szólt Jeremiás a fejedelmekhez és az egész néphez: Az ÚR küldött engem, hogy prófétáljak e ház és e város ellen mindezekkel a szavakkal, amelyeket hallottatok. 13Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket, és hallgassatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek a szavára, akkor megbánja az ÚR a veszedelmet, amellyel fenyegetett benneteket. 14Én magam pedig, íme, a kezetekben vagyok: cselekedjetek velem úgy, ahogy jónak és helyesnek látjátok; 15de tudjátok meg, hogy ha megöltök engem, ártatlan vér száll rátok és e városra és lakóira, mert bizony az ÚR küldött engem hozzátok, hogy fületek hallatára elmondjam mindezeket a szavakat. 16Ekkor azt mondták a fejedelmek és az egész nép a papoknak és a prófétáknak: Nem kell halálra ítélni ezt az embert, mert az ÚRnak, a mi Istenünknek a nevében szólt hozzánk! 17Fölkelt az ország vénei közül is néhány férfi, és így szóltak az egész összegyűlt néphez: 18A móreseti Mikeás prófétált Ezékiásnak, Júda királyának az idejében, és így szólt Júda egész népéhez: Azt mondja a Seregek URa: Fölszántják a Siont, mint egy szántóföldet, Jeruzsálem romhalmazzá, a templomhegy pedig erdős magaslattá lesz! 19Megölte-e őt ezért Ezékiás, Júda királya és egész Júda? Nem félték-e az URat? Nem könyörögtek-e az ÚRhoz? És nem bánta-e meg az ÚR a veszedelmet, amellyel fenyegette őket? Mi pedig ilyen nagy veszedelmet vonnánk a lelkünkre? 20Volt egy másik ember is, aki az ÚR nevében prófétált, Úrijjá, Semajá fia KirjatJeárimból. Ő is prófétált e város ellen és e föld ellen, egészen Jeremiás beszéde szerint. 21Amikor meghallotta Jójákim király és minden vitéze és fejedelme beszédeit, halálra kerestette őt; de amikor Úrijjá ezt meghallotta, megijedt, és elmenekült Egyiptomba. 22Jójákim király pedig embereket küldött Egyiptomba; Elnátánt, Akbór fiát és vele együtt más férfiakat is Egyiptomba küldött. 23És elhozták Úrijját Egyiptomból, és Jójákim király elé vitték, aki megölette őt karddal, holttestét pedig a köznép temetőjébe vettette. 24De Ahikámnak, Sáfán fiának keze Jeremiással volt, ezért nem adták őt a nép kezébe, hogy megöljék.