Jeremiás próféta könyve 20

1Pashúr főpap, Immér fia, aki az ÚR házának felügyelője volt, meghallotta, amint Jeremiás ezeket a szavakat prófétálta. 2Ezért megverette Pashúr Jeremiás prófétát, és abba a kalodába záratta, amely a felső Benjámin-kapunál volt, az ÚR háza mellett. 3Másnap, amikor Pashúr kiengedte Jeremiást a kalodából, azt mondta neki Jeremiás: Nem Pashúrnak nevez téged az ÚR, hanem így: Rettegés mindenütt. 4Mert azt mondja az ÚR: Íme, rettegést keltek benned és minden barátodban, és elhullanak ellenségeik fegyvere által szemed láttára. Egész Júdát pedig a babilóni király kezébe adom, és fogságba viszi őket Babilónba, és fegyverrel vágatja le őket. 5Kezébe adom e város minden vagyonát, minden szerzeményét és drágaságát; Júda királyainak minden kincsét is ellenségeik kezébe adom. Elrabolják, elhurcolják és Babilónba viszik azokat. 6Te pedig, Pashúr, és házad minden lakója, fogságba mész, Babilónba kerülsz. Ott halsz meg, és ott temetnek el téged és minden barátodat, akiknek hamisan prófétáltál. 7Rávettél, URam, engem, és rávétettem, megragadtál engem, és legyőztél! Nevetségessé lettem, naphosszat mindenki engem csúfol. 8Mert ahányszor csak megszólalok és kiáltozom, így kiáltok: Erőszak és romlás! Mert az ÚR szava mindig csak gyalázatomra és csúfságomra lett nekem. 9Ezért azt gondoltam: Nem emlékezem róla, és nem szólok többé az ő nevében. De mintha égő tűz volna szívemben, a csontjaimba rekesztve; erőlködöm, hogy elviseljem, de nem tehetem. 10Mert hallom sokak suttogását, a rettenetet mindenfelől: Jelentsétek föl, és mi is följelentjük! Még azok is, akik barátaim, mindnyájan eltántorodásomra várnak, és azt mondják: Talán megbotlik, és megfoghatjuk őt, és bosszút állhatunk rajta. 11De az ÚR velem van, mint hatalmas hős; azért elesnek üldözőim, és nem bírnak velem. Igen megszégyenülnek, mert nem járnak sikerrel. Örök és felejthetetlen gyalázat lesz rajtuk. 12Azért, ó, Seregek URa, aki megpróbálod az igazat, belelátsz a vesékbe és a szívekbe, hadd lássam rajtuk büntetésedet, mert eléd tártam ügyemet! 13Énekeljetek az ÚRnak, dicsérjétek az URat, mert megszabadítja a szegények lelkét a gonoszok kezéből. 14Átkozott az a nap, amelyen születtem; ne legyen áldott az a nap, amelyen anyám szült engem! 15Átkozott az az ember, aki örömhírt vitt apámnak e szavakkal: „Fiúgyermeked született!”, és igen megörvendeztette őt. 16Legyen az az ember olyan, mint azok a városok, amelyeket elveszített az ÚR, és nem bánta meg: reggel jajkiáltást halljon és délben harci riadót. 17Miért nem öltek meg anyám méhében, hogy anyám teste lett volna a sírom, és méhe örökké terhes? 18Miért is jöttem ki anyám méhéből, ha csak nyomorúságot látok és bánatot, és napjaim gyalázatban érnek véget?