1 Majd ezt mondta nekem az ÚR:

2 Menj el, és így kiálts Jeruzsálem fülébe: Ezt mondja az ÚR: Emlékezem rád, gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a még be nem vetett földön.

3 Szent volt Izráel az ÚRnak, termésének zsengéje. Akik ették őt, mind vétkeztek, veszedelem támadt rájuk, azt mondja az ÚR.

4 Halljátok meg az ÚR szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége!

5 Így szól az ÚR: Miféle hamisságot találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóságok után jártak, és maguk is hiábavalókká lettek?

6 Még csak azt sem kérdezték: Hol van az ÚR, aki fölhozott minket Egyiptom földjéről, és a pusztában vezetett minket, a kietlen és zord vidéken, a szárazságnak és a halál árnyékának földjén, ahol nem járnak emberek, és ahol nem lakik halandó?

7 A bőség földjére vittelek titeket, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek. Be is mentetek, de tisztátalanná tettétek földemet, és utálatossá örökségemet.

8 A papok nem kérdezték: Hol van az ÚR? A törvény magyarázói nem ismertek engem, a pásztorok hűtlenné lettek hozzám, a próféták pedig Baal nevében prófétáltak, és hiábavalóságok után jártak.

9 Ezért még perbe szállok veletek – mondja az ÚR –, és perelni fogok még unokáitokkal is!

10 Keljetek csak át a kittiek szigeteire, és nézzetek körül; küldjetek Kédárba is, és szorgalmasan vizsgálódjatok! Nézzétek meg, hogy volt-e ott ehhez hasonló!

11 Cserélt-e nép így isteneket, noha azok nem is istenek? Az én népem pedig fölcserélte dicsőségét hitványsággal!

12 Egek, álmélkodjatok ezen, borzadjatok és rémüljetek meg nagyon – ezt mondja az ÚR.

13 Mert kettős gonoszságot követett el népem: elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy víztárolókat ássanak maguknak, és repedezett falú víztartókat ástak, amelyek nem tartják a vizet.

14 Szolga-e Izráel vagy háznál született rabszolga? Miért lett hát prédává?

15 Oroszlánkölykök ordítanak rá, kieresztik hangjukat, és sivataggá teszik földjét. Pusztává tették városait, mind lakatlanná lettek.

16 Nóf és Tahpanhész fiai is lenyírták hajadat.

17 Vajon nem te okoztad-e ezt magadnak? Elhagytad Istenedet, az URat, amikor az úton vezetett téged!

18 Most is mi dolgod van Egyiptom útján? Hogy a Nílus vizét igyad? Vagy mi dolgod van Asszíria útján? Hogy a folyam vizét igyad?

19 A magad gonoszsága büntet meg téged, és saját elpártolásod fenyít meg. Tudd meg hát és lásd meg, milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az URat, és hogy nem félsz engem – azt mondja az ÚR, a Seregek URa.

20 Bizony már régen széttörtem igádat, és letéptem köteleidet, te pedig azt mondtad: Nem leszek rabszolga. Mégis minden magas halmon és minden lombos fa alatt hajlongtál, mint egy parázna.

21 Pedig úgy ültettelek el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestül hamisítatlan magot. Hogyan változtál át idegen szőlőtő fattyúhajtásává?

22 Még ha lúgban mosakodnál is, és rengeteg szappant használnál, álnokságod akkor is szenny marad előttem, mondja az én Uram, az ÚR.

23 Hogy is mondhatnád: „Nem lettem tisztátalan, nem jártam a Baalok után!”? Lásd meg utadat a völgyben, ismerd csak be, mit tettél, te gyors lábú tevekanca, amely ide-oda futkos útjain!

24 Pusztához szokott nőstény vadszamár vagy, amely érzékiségének kívánságában levegő után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Aki keresi őt, nem kell fáradnia, megtalálja a maga hónapjában.

25 Óvd a lábadat a mezítláb járástól és torkodat a szomjúságtól! De te azt mondod: Hiába, nem lehet, mert idegeneket szeretek, és utánuk járok.

26 Ahogyan megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, úgy szégyenül meg Izráel háza is; ő maga, királyai, fejedelmei, papjai és prófétái.

27 Akik azt mondják a fának: „Te vagy az én atyám!”, a kőnek pedig: „Te szültél engem!”, bizony hátukat fordítják felém, és nem az arcukat, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl, és szabadíts meg minket!

28 De hol vannak a te isteneid, amelyeket magadnak készítettél? Keljenek föl, ha meg tudnak szabadítani téged nyomorúságod idején, hiszen annyi istened van, Júda, ahány városod!

29 Miért pereltek velem? Mindnyájan hűtlenné lettetek hozzám – ezt mondja az ÚR.

30 Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán.

31 Ó, te mai nemzedék! Figyelj az ÚR szavára! Pusztaság voltam-e én Izráelnek vagy sötétség földje? Miért mondta az én népem: „Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!”?

32 Vajon elfelejtkezik-e ékszereiről a lány, nyakláncairól a menyasszony? De népem számtalanszor elfelejtett engem!

33 Milyen jól tudod, hogyan keress szerelmet; még a rosszakat is tanítottad útjaidra!

34 Még ruhád szegélyén is található szegény, ártatlan emberek vére; nem mintha betörésen kaptad volna őket, hanem mert ellene voltak mindezeknek.

35 Azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult rólam haragja! Íme, törvénybe szállok ellened, mivel azt mondod: Nem vétkeztem!

36 Mit forgolódsz annyira, és változtatgatod utadat? Még Egyiptom miatt is megszégyenülsz, amint megszégyenültél Asszíria miatt.

37 Még onnan is úgy jössz el, hogy kezeddel a fejedet fogod, mert megveti az ÚR bizalmasaidat, és nem leszel velük szerencsés.