Jeremiás próféta könyve 18

1Ez az a beszéd, amelyet az ÚR mondott Jeremiásnak: 2Kelj föl, és menj el a fazekas házába, és ott közlöm veled beszédeimet! 3Lementem azért a fazekas házába, és íme, ő éppen a korongon dolgozott. 4És elrontotta az edényt a fazekas, amelyet agyagból készített kezével, és azonnal más edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta. 5Akkor azt mondta nekem az ÚR: 6Vajon nem cselekedhetem-e én is úgy veletek, mint ez a fazekas, ó, Izráel háza? – azt mondja az ÚR. Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, ó, Izráel háza! 7Ha szólok egy nép ellen vagy egy ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem, 8de megtér az a nép gonoszságából, amely ellen szóltam, akkor én is megbánom a gonoszt, amelyet rajta véghezvinni gondoltam. 9És ha azt mondom egy népről vagy egy országról, hogy fölépítem, beültetem, 10de gonoszul cselekszik előttem, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom azt a jót, amelyet tenni akartam vele. 11Most azért ezt mondd Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak: Azt mondja az ÚR: Íme, veszedelmet készítek, és tervet szövök ellenetek! Nosza, térjetek meg, ki-ki a maga gonosz útjáról, és jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket! 12De ők azt mondták: Fölösleges! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk konoksága szerint cselekszünk. 13Ezért azt mondja az ÚR: Kérdezzétek csak meg a népeket: Kicsoda hallott ilyet? Igen utálatos dolgot cselekedett Izráel leánya! 14Elhagyja-e a hó a Libánon sziklás fennsíkját? Vajon kiszáradnak-e a vadonban fölfakadó, csörgedező hűs vizek? 15Ám az én népem elfeledkezett rólam, hiábavalóságoknak tömjénez. Elcsábították őket útjaikról, az ősi nyomról, hogy más ösvényeken, járatlan úton járjanak. 16Így teszik pusztasággá földjüket, örökös csúfsággá, hogy aki csak átmegy rajta, álmélkodik, és fejét csóválja. 17Mint a keleti szél, úgy szórom szét őket az ellenség előtt, hátamat, nem pedig arcomat fordítom feléjük pusztulásuk napján. 18Ők pedig azt mondták: Gyertek, szőjünk terveket Jeremiás ellen, mert nem veszhet ki a pap tanítása, sem a bölcs tanácsa, sem a próféta szava! Gyertek el, verjük meg őt a nyelvünkkel, és ne hallgassunk egy szavára sem! 19Figyelj rám, URam, és halld meg ellenfeleim szavát! 20Hát lehet rosszal fizetni a jóért? Hiszen vermet ástak nekem! Emlékezzél, amikor eléd álltam, hogy mellettük szóljak, és elfordítsam róluk haragodat! 21Juttasd azért fiaikat éhínségre, és hányd őket kardélre! Asszonyaik legyenek magtalanná és özveggyé, férfiaik a halál martalékává, ifjaikat pedig fegyver vágja le a harcban. 22Kiáltás hangozzék házaikból, amikor sereggel törsz rájuk hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és tőrt vetettek lábamnak. 23Te pedig, URam, ismered minden ellenem való gyilkos szándékukat. Ne kegyelmezz meg bűneik miatt, és ne töröld el vétkeiket színed elől, hanem vesszenek el előtted! Bánj el velük haragod idején!