Jeremiás próféta könyve 17

1Júda vétke vas íróvesszővel van fölírva, gyémántheggyel van fölvésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira, 2mivel még fiai is oltáraikról, Asérá-bálványaikról emlékeznek meg a zöld fák mellett, a magas halmokon 3és a környék hegyein! Vagyonodat és minden kincsedet zsákmányul adom magaslataid és minden vétked miatt, amelyek ott vannak összes határodban. 4Önhibádból el kell szakadnod örökségedtől, amelyet adtam neked, és ellenségeid szolgálatába hajtalak olyan földön, amelyet nem ismersz. Mivel lángra lobbantottátok haragomat, örökké égni fog az! 5Azt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul a szíve! 6Mert olyan lesz, mint a cserje a pusztában, amely nem látja, hogy jó következnék, hanem sivár helyen lakik a sivatagban, kopár és kihalt földön. 7De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, és akinek bizodalma az ÚR. 8Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, levele zöld marad. Száraz esztendőben sem aggódik, nem szűnik meg gyümölcsöt teremni. 9Csalárdabb a szív mindennél, és romlott az, ki ismerhetné ki? 10Én, az ÚR vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek mindenkinek útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint. 11Mint a fogolymadár, amely azt költi, amit nem tojt, olyan az, aki gazdagságot gyűjt, de nem igaz módon. Napjai felénél ott kell hagynia, a végén pedig bolonddá lesz. 12Ó, dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye, 13Izráel reménysége, ó, URam! Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! Akik elpártolnak tőled, azokat a porba írják, mert elhagyták az URat, az élő vizek kútfejét! 14Gyógyíts meg, URam, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, mert téged dicsőítelek! 15Íme, ők azt mondják nekem: Hol van az ÚR szava? Most jöjjön el! 16De nem tudták elérni, hogy ne kövesselek mint pásztoromat, és a nyomorúság napját sem kívántam, te tudod. Ami ajkamon kijött, ismert volt előtted. 17Ne légy rettentésemre; te vagy menedékem a gonosz napokban! 18Azok szégyenüljenek meg, akik üldöznek engem, és én ne szégyenüljek meg! Ők rettegjenek, és én ne rettegjek! Hozd rájuk a háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze őket! 19Ezt mondta nekem az ÚR: Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen Júda királyai mennek be és jönnek ki, és azután Jeruzsálem minden kapujában! 20Ezt mondd nekik: Halljátok meg az ÚR szavát, Júda királyai, egész Júda és Jeruzsálem minden lakosa, akik bejártok e kapukon! 21Azt mondja az ÚR: Vigyázzatok lelketekre, és ne hordjatok terhet szombatnapon, Jeruzsálem kapuin se vigyétek azt be! 22Házatokból se vigyetek ki terhet szombatnapon, és semmiféle munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombatnapot, ahogyan atyáitoknak megparancsoltam! 23De ők nem hallgattak erre, és fülüket sem fordították felém, hanem megkeményítették a nyakukat, nem hallgattak rám, és nem fogadták meg az intést. 24Pedig ha ti igazán hallgattok rám – ezt mondja az ÚR –, és nem visztek be terhet e város kapuin szombatnapon, és megszentelitek a szombatnapot úgy, hogy semmiféle munkát nem végeztek azon, 25akkor e város kapuin királyok és fejedelmek fognak bevonulni, akik a Dávid trónján ülnek, harci szekereken és lovakon járnak, mind maguk, mind fejedelmeik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai; és mindörökké e városban fognak lakni. 26Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a síkságról, a hegyvidékről és a Délvidékről, hogy égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot és tömjént hozzanak, és hálaáldozatot hozzanak az ÚR házába. 27Ha pedig nem hallgattok rám, és nem szentelitek meg a szombatnapot, terheket hordoztok, és így jártok át Jeruzsálem kapuin szombatnapon, akkor tüzet gerjesztek kapuiban, és az megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem lehet eloltani.