Jeremiás próféta könyve 16

1Majd így szólt az ÚR: 2Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen! 3Mert ezt mondja az ÚR a fiakról és a leányokról, akik ezen a helyen születnek, az anyák felől, akik szülik őket, és az apák felől, akik nemzik őket ezen a földön: 4Keserves betegségben halnak meg, nem siratják el és nem temetik el őket. Ganéjjá lesznek a föld színén. Fegyver és éhínség miatt pusztulnak el, holttestük pedig az ég madarainak és a mezei vadaknak lesz az eledele. 5Mert azt mondja az ÚR: Ne menj be gyászoló házba, ne menj siratni se, és ne is vigasztald őket, mert megvontam e néptől békességemet – ezt mondja az ÚR –, az irgalmasságot és a kegyelmet. 6A nagyok és a kicsinyek is meghalnak ezen a földön. Nem temetik el és nem siratják meg őket; nem is vagdossák össze magukat, és hajukat sem nyírják le értük. 7Kenyeret sem törnek nekik a gyászoláskor, hogy vigasztalják őket a megholtért, a vigasztalás poharával sem itatják őket, még apjukért vagy anyjukért sem. 8Lakodalmas házba se menj be, ne ülj le velük enni és inni! 9Mert azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Íme, szemetek előtt elhallgattatom ezen a helyen a ti napjaitokban a vigasság és az öröm hangját, a vőlegény és a menyasszony hangját. 10Ha majd tudtára adod e népnek mindezeket, és ezt kérdik tőled: „Miért határozta el az ÚR ellenünk mindezt a nagy gonoszságot, és mi a bűnünk és a vétkünk, amellyel vétkeztünk Istenünk, az ÚR ellen?”, 11akkor ezt mondd nekik: Azért, mert elhagytak engem atyáitok – ezt mondja az ÚR –, és idegen istenek után jártak, azoknak szolgáltak, és azok előtt borultak le, engem pedig elhagytak, és törvényemet nem tartották meg. 12Ti pedig még atyáitoknál is gonoszabbul cselekedtetek, mert íme, mindnyájan gonosz szívetek hamisságát követitek, és nem hallgattok rám. 13Ezért kivetlek titeket erről a földről egy olyan országba, amelyet nem ismertek sem ti, sem atyáitok, és ott majd szolgálhattok idegen isteneknek nappal és éjjel, mivel nem könyörülök rajtatok. 14Mert íme, eljönnek a napok – így szól az ÚR –, amikor nem azt mondják többé: él az ÚR, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről, 15hanem ezt: él az ÚR, aki fölhozta Izráel fiait észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket! Mert visszaviszem őket földjükre, amelyet atyáiknak adtam. 16Mert íme, sok halászért küldök – mondja az ÚR –, hogy kihalásszák őket. Azután pedig sok vadászért küldök, hogy kihajtsák őket minden hegyről, minden halomról és a sziklák hasadékaiból is. 17Bizony, szemmel tartom minden útjukat, nem rejtőzhetnek el arcom elől, és nincs rejtve bűnük szemem elől. 18Előbb azonban kétszeresen megfizetek nekik bűneikért és vétkeikért, mert megszentségtelenítették földemet utálatosságaik tetemeivel, és betöltötték örökségemet förtelmességeikkel. 19Ó, URam, én erősségem, bástyám és menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld határairól, és azt mondják: Bizony, hamis isteneket örököltek atyáink, hiábavalókat, mert egy sincs köztük, aki segíteni tudna. 20Csinálhat-e az ember magának isteneket? Hiszen azok nem istenek! 21Azért íme, megismertetem velük, ezúttal megismertetem velük az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy ÚR az én nevem.