Jeremiás próféta könyve 15

1Ekkor az ÚR azt mondta nekem: Ha Mózes és Sámuel állna is előttem, akkor sem hajolna lelkem e néphez. Küldd ki őket arcom elől, menjenek! 2Ha pedig azt kérdik tőled: „Hova menjünk?”, ezt mondd nekik: Így szól az ÚR: Aki halálra való, halálra, aki fegyverre való, fegyverre, aki éhínségre való, éhínségre, és aki fogságra való, fogságra. 3Mert négyfélével büntetem meg őket – mondja az ÚR –, fegyverrel, hogy gyilkolják, kutyákkal, hogy széttépjék, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy fölfalják és elpusztítsák őket. 4Bujdosóvá teszem őket e föld minden országában Manassé miatt, Ezékiásnak, Júda királyának fia miatt, azok miatt, amiket Jeruzsálemben cselekedett. 5Vajon ki könyörül meg rajtad, Jeruzsálem, és ki sajnál meg téged? Ki áll meg nálad, hogy megkérdezze, van-e békességed? 6Elhagytál engem – ezt mondja az ÚR –, másfelé jársz. Ezért kinyújtom kezemet ellened, és elveszítlek téged, belefáradtam a szánakozásba! 7Szétszórom őket szórólapáttal az ország kapuiban, gyermektelenné teszem, elveszítem népemet, mert nem tértek meg útjaikról. 8Özvegyei többen lesznek a tenger homokjánál. Pusztítót hozok rájuk, az anyára és az ifjúra délben; nagy hirtelen kétségbeesést és gyötrelmet bocsátok rá. 9Eleped, aki hét fiút szült, kileheli lelkét. Lehanyatlik napja, amikor még nappal van, megszégyenül és pironkodik. Aki megmarad, azt ellenségeinek fegyvere elé vetem! – mondja az ÚR. 10Jaj nekem, anyám, mert vitázó és az egész ország ellen perelő férfinak szültél engem! Nem adtam kölcsön, és nekem sem adtak kölcsön, mégis mindnyájan átkoznak! 11Azt mondta az ÚR: Hát nem a te érdekedben szabadítottalak-e meg? Vajon nem én jártam-e közben érted ellenségeidnél a szorongattatás és a nyomorúság idején? 12Vajon el lehet-e törni a vasat, az északi vasat és rezet? 13Vagyonodat és kincseidet zsákmányul adom, ingyen, sokféle vétked miatt, amelyeket egész határodban elkövettél. 14Ellenségeid szolgájává teszlek egy olyan földön, amelyet nem ismersz, mert haragom tüze fölgerjedt, lángra gyúlt ellenetek! 15Te ismersz engem, URam, emlékezzél meg rólam, és tekints rám, állj bosszút értem üldözőimen! Ne halogasd haragodat, hogy el ne ejtsenek engem. Tudd meg, hogy érted szenvedek gyalázatot! 16Ha szavaid rám találtak, eledelemmé váltak. Szavaid örömömre váltak nekem és szívem vigasságára. Mert a te nevedről neveznek, ó, URam, Seregek Istene! 17Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem vigadoztam velük. Súlyos kezed miatt egyedül ültem, mert bánattal töltöttél el. 18Miért tart fájdalmam szüntelen, és miért lett olyan súlyossá, gyógyíthatatlanná a sebem? Olyan lettél nekem, mint a nem állandó vizű, csalóka patak! 19Azért azt mondja az ÚR: Ha visszatérsz hozzám, helyreállítalak, hogy újra előttem állhass. Ha elválasztod a jót a hitványtól, akkor olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek hozzád, és ne te térj őhozzájuk! 20Erős ércfallá teszlek e nép ellen, és viaskodnak majd ellened, de nem győzhetnek le, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak és megvédjelek! – ezt mondja az ÚR. 21Megszabadítalak a gonoszok kezéből és kimentelek a hatalmaskodók markából.