Jeremiás próféta könyve 12

1Igaz vagy, URam, hogyha perelek is veled. Éppen ezért hadd beszéljek veled peres kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért boldogul minden hűtlenkedő? 2Elülteted őket, meg is gyökereznek, fölnövekednek, gyümölcsöt is teremnek. Közel vagy a szájukhoz, de a szívüktől távol! 3Te ismersz engem, URam! Látsz engem, és megvizsgáltad, hogy milyen irántad a szívem. Válaszd külön őket, mint a mészárszékre való juhokat, és készítsd el őket a levágás napjára! 4Meddig gyászol a föld, és meddig szárad minden fű a mezőn? A rajta lakók gonoszsága miatt pusztul el állat és madár, mert azt gondolják: Nem látja meg a mi végünket! 5Ha gyalogosokkal futsz, és kifárasztanak téged, hogyan versenyezhetnél lovakkal? Ha csak békés földön vagy biztonságban, ugyan mit teszel majd a Jordán sűrűjében? 6Bizony még testvéreid és atyád háznépe is hűtlenül bánik veled, tele torokból kiabálnak utánad! Ne higgy nekik, még ha szépen beszélgetnek is veled! 7Elhagytam házamat, eltaszítottam örökségemet, ellenségének kezébe adtam azt, akit lelkem szeret. 8Örökségem olyan lett nekem, mint az oroszlán az erdőben. Ordítva támadt ellenem, azért meggyűlöltem. 9Tarka madár lenne az örökségem? Nem gyűlnek-e ellene a madarak mindenfelől? Jöjjetek, gyűljetek össze, ti mezei vadak mind, jöjjetek, egyetek! 10Sok pásztor pusztította szőlőmet, taposta osztályrészemet. Drága örökségemet sivatagos pusztává tették. 11Pusztává tették, gyászban van előttem, mint a kopár föld! Elpusztult az egész ország, de senki sincs, aki észrevenné. 12A puszta minden magaslatára pusztítók érkeznek, mert az ÚR fegyvere emészti az országot egyik szélétől a másik széléig. Senkinek sincs békessége. 13Búzát vetettek, és tövist aratnak, fáradoznak, de nem boldogulnak. Szégyent vallanak jövedelmükkel az ÚR izzó haragja miatt. 14Azt mondja az ÚR minden gonosz szomszédom felől, aki hozzányúl az örökséghez, amelyet örökül adtam népemnek, Izráelnek: Íme, kigyomlálom őket földjükből, és Júda házát is kigyomlálom közülük! 15De ha már kigyomláltam őket, ismét megkönyörülök rajtuk, és visszahozom őket, mindenkit a maga örökségébe, a maga földjére. 16Ha jól megtanulják népem útjait, és így esküsznek nevemre: „Él az ÚR!” – ahogy megtanították népemet a Baalra esküdni –, akkor újjáépülnek majd népem között. 17Ha pedig nem hallgatnak rám, akkor bizony kigyomlálom azt a népet, és elveszítem – ezt mondja az ÚR.