Jeremiás próféta könyve 11

1Ez az a beszéd, amelyet az ÚR mondott Jeremiásnak: 2Halljátok meg e szövetség igéit, és mondjátok el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak! 3Ezt mondd tehát nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Átkozott az az ember, aki nem hallgat annak a szövetségnek az igéire, 4amelyet akkor parancsoltam atyáitoknak, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, a vaskohóból. Ezt mondtam: Hallgassatok szavamra, és cselekedjétek meg mindazt, amit parancsolok nektek, és népemmé lesztek, én pedig Istenetek leszek. 5Beteljesítem az esküt, amellyel megesküdtem atyáitoknak, hogy nekik adom a tejjel és mézzel folyó földet, amint most így is van. Én pedig így feleltem: Ámen, URam! 6Akkor azt mondta nekem az ÚR: Hirdesd mindezeket az igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin: Halljátok meg ennek a szövetségnek az igéit, és teljesítsétek azokat! 7Mert komolyan kérleltem atyáitokat, attól fogva, hogy fölhoztam őket Egyiptom földjéről, mind a mai napig szüntelenül így kérleltem őket: Hallgassatok szavamra! 8De nem hallgattak rá, a fülüket sem fordították oda, hanem mindenki a maga gonosz szívének hamissága szerint járt. Ezért én bevégeztem rajtuk ennek a szövetségnek minden igéjét, amelyeket azért parancsoltam, hogy aszerint cselekedjenek; de nem cselekedték meg. 9Majd azt mondta nekem az ÚR: Pártütés van Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai között. 10Visszatértek atyáik korábbi bűneihez, akik nem akartak hallgatni szavamra, és ők maguk is idegen istenek után járnak, hogy azoknak szolgáljanak. Izráel háza és Júda háza megszegte szövetségemet, amelyet atyáikkal kötöttem. 11Azért azt mondja az ÚR: Íme, veszedelmet hozok rájuk, amely elől nem menekülhetnek, és kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom meg őket. 12Akkor majd elmehetnek Júda városai és Jeruzsálem lakosai, és kiálthatnak azokhoz az istenekhez, akiknek tömjénezni szoktak, de azok nem szabadíthatják meg őket nyomorúságuk idején. 13Mert városaid száma szerint voltak neked isteneid, Júda, és Jeruzsálem utcáinak száma szerint készítetted a gyalázat oltárait; oltárokat, hogy azokon a Baalnak tömjénezz. 14Te azért ne esdekelj ezért a népért, egyetlen kiáltó és esdeklő szót se ejts érettük, mert nem hallgatom meg őket, amikor majd hozzám kiáltanak nyomorúságuk miatt. 15Mi köze kedveltemnek az én házamhoz? Tömérdek ravaszságot cselekedtél! Vajon az áldozati hús elveheti-e rólad a csapást, hogy azután örvendezhess? 16Lombos, szép gyümölcsű, formás olajfának nevezett téged az ÚR. Nagy vihar morajánál tüzet gyújtott rajta, és letördelte ágait. 17A Seregek URa, aki elültetett téged, megmondta, hogy veszedelmet hoz rád Izráel házának és Júda házának gonoszsága miatt, amit a maguk kárára követtek el, hogy haragra ingereljenek, mivel a Baalnak áldoznak. 18Az ÚR tudtul adta nekem, azért tudom, te láttattad meg velem cselekedeteiket! 19Én pedig olyan voltam, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárány, nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem, és ezt mondták: Pusztítsuk el ezt a fát gyümölcsével együtt, irtsuk ki az élők földjéről, hogy még a nevét se emlegessék többé! 20Ó, Seregek URa, igaz bíró, vesék és szívek vizsgálója! Hadd lássam rajtuk bosszúállásodat, mert terád bíztam ügyemet! 21Azért azt mondja az ÚR az anátótbeli emberekről, akik életedre törnek, és azt mondják: Ne prófétálj az ÚR nevében, mert akkor a kezünk által halsz meg! 22Azért azt mondja a Seregek URa: Íme, megbüntetem őket: az ifjak fegyver által halnak meg, fiaik és leányaik pedig éhen halnak. 23Senki sem marad meg közülük, mert veszedelmet hozok az anátótbeli emberekre, az ő büntetésük esztendejét.