Jeremiás próféta könyve 10

1Halljátok meg a szót, amit az ÚR szól nektek, Izráel háza! 2Azt mondja az ÚR: A pogányok útját ne tanuljátok el, és az égi jelektől ne féljetek, mert csak a pogányok félnek azoktól! 3Mert a népek bálványai mind hiábavalók, hiszen a fáját az erdőből vágják ki, és a mester kezei készítik el szekercével. 4Ezüsttel és arannyal ékesítik, szögekkel és kalapáccsal erősítik meg, hogy ne mozduljanak el. 5Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek, hordják-viszik őket, mert mozdulni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat, de jót tenni se képesek! 6Nincs hozzád hasonló, URam! Nagy vagy te, és nagy a te neved hatalmadért! 7Ki ne félne tőled, nemzetek királya? Bizony téged illet ez, mert a nemzetek bölcsei között és azok egyetlen országában sincs hozzád hasonló! 8Egytől egyig mind balgák és bolondok, hiábavaló a bálványok tanítása, hiszen fából vannak. 9Tarsísból hozott vert ezüst és Úfázból való arany az, mesterember és ötvös keze munkája. Öltözetük kék és piros bíbor, mesterek munkája valamennyi. 10De az ÚR valóságos Isten, élő Isten ő, örökkévaló Király. Haragja előtt megrendül a föld, és a nemzetek nem tudják elviselni fölindulását. 11Mondjátok meg nekik: Azok az istenek, akik nem alkották az eget és a földet, ki fognak veszni e földről és az ég alól! 12Ő alkotta a földet erejével, ő vetett alapot a világnak bölcsességével, és ő terjesztette ki az egeket értelmével. 13Szavára vizek zúgása támad az égben, és felhők emelkednek föl a föld széleiről. Villámokat készít az esőnek, és kiengedi rejtekhelyéről a szelet. 14Minden ember bolond lett és tudatlan, minden ötvös megszégyenül öntött szobraival, mert hamisak az öntött bálványai, nincsen azokban lélek. 15Hiábavalók azok, nevetséges dolgok, elvesznek megbüntetésük idején! 16De Jákób része nem ilyen, mint ezek, mert ő a mindenség alkotója, és Izráel törzse az ő tulajdona; Seregek URa az ő neve. 17Nyalábold föl a földről batyudat te, aki ostromlott városban laksz! 18Mert azt mondja az ÚR: Íme, most messzire elvetem az ország lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megérezzék azt. 19Jaj nekem romlásom miatt, gyógyíthatatlan a sebem! Mégis azt gondoltam: Ha ez is a betegségem, majdcsak elszenvedem! 20De ledöntötték sátramat, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem, és odavannak. Nincs senki, aki kifeszítse sátramat és fölvonja sátorponyváimat. 21Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az URat. Ezért nem gyarapodtak, és egész nyájuk szétszéledt. 22Íme, hír jön, nagy zúgás kel észak földje felől, hogy pusztává és sakálok tanyájává tegye Júda városait. 23Tudom, URam, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és aki azon jár, nem maga irányítja lépését. 24Fenyíts meg bennünket, URam, de mértékkel, ne haragodban, hogy meg ne semmisíts! 25Öntsd ki haragodat azokra a nemzetekre, amelyek nem ismernek téged, és azokra a nemzetségekre, amelyek nem hívják segítségül nevedet! Mert megették Jákóbot, bizony megették őt; elemésztették, és elpusztították lakóhelyét!