Jelenések könyve 9

1Az ötödik angyal is trombitált, és láttam, hogy egy csillag esett le az égről a földre, és neki adták az alvilág mélységének kulcsát. 2Felnyitotta azért az alvilág mélységét, és füst szállt fel a mélységből, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült a nap és a levegő a mélység füstjétől. 3A füstből pedig sáskák jöttek ki a földre, és olyan erő adatott nekik, mint amilyen ereje a föld skorpióinak van. 4És megmondatott nekik, hogy a föld füvét ne bántsák, se semmilyen zöldellőt, se semmilyen élő fát, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs Isten pecsétje. 5És adatott azoknak, hogy ne öljék meg, hanem öt hónapig kínozzák őket, és azok kínzása olyan, mint a skorpió okozta fájdalom, amikor megmarja az embert. 6Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és kívánnak meghalni, de a halál elkerüli őket. 7A sáskák alakja pedig a harcra felkészített lovakhoz volt hasonló: a fejükön aranyhoz hasonló koronák voltak, arcuk pedig olyan volt, mint az emberi arc, 8és olyan hajuk volt, mint az asszonyok haja, foguk, mint az oroszláné, 9és páncéljuk olyan volt, mint a vaspáncél, és szárnyaik hangja olyan volt, mint a harcra száguldó lovas hadi szekerek sokaságának robaja. 10A skorpiókéhoz hasonló farkuk és fullánkjuk volt, és a farkukban volt az erejük, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig. 11Királyuk az alvilág angyala volt, melynek neve héberül Abaddón, görögül pedig Apollüón, azaz Pusztító. 12Az első jaj elmúlt, íme, ezután még két jaj következik. 13A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy hangot az Isten előtt álló aranyoltár négy szarva felől, 14amely ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el azt a négy angyalt, akik a nagy folyóvíznél, az Eufrátesznél meg vannak kötözve. 15Eloldották azért a négy angyalt, akik készen álltak az órára, a napra, a hónapra és az esztendőre, hogy megöljék az emberek egyharmadát. 16És a lovas seregek száma húszezerszer tízezer volt, hallottam a számukat. 17A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajta ülőket: tűzpiros, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt, és a lovak feje olyan volt, mint az oroszlánok feje, és szájukból tűz, füst és kén jött ki. 18E három csapástól halt meg az emberek harmadrésze: a tűztől, a füsttől és a kéntől, amely azok szájából jött ki. 19Mert a lovak ereje a szájukban és a farkukban van, mert fejjel végződő kígyóhoz hasonló farkuk van, és azzal ártanak. 20A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket, és az arany-, ezüst-, érc-, kő- és fabálványokat, amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem képesek; 21és nem tértek meg sem gyilkosságaikból, sem varázslásaikból, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.