Jelenések könyve 21

1És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé. 2És láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amint Istentől alászállt a mennyből, felkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. 3Hallottam, amint a trón felől egy hatalmas hang ezt mondta: Íme, az Isten sátra az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; 4és szemükről minden könnyet letöröl, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. 5Aki a trónon ült, ezt mondta: Íme, mindent újjá teszek. Így szólt: Írd meg, mert ezek a beszédek megbízhatók és igazak. 6És azt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. 7Aki győz, örökölni fogja mindezt, és annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem. 8A gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosoknak és gyilkosoknak, a paráznáknak és varázslóknak, a bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz; ez a második halál. 9És hozzám jött a hét angyal közül egy, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár volt, és így szólt hozzám: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. 10Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely a mennyből, Istentől szállt alá. 11Benne volt az Isten dicsősége, és fénye hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristálytiszta jáspiskőhöz. 12Nagy és magas kőfala volt, tizenkét kapuja, mellettük tizenkét angyal, és a kapukra fel volt írva Izráel fiai tizenkét törzsének neve: 13keletről három kapu, északról három kapu, délről három kapu, nyugatról három kapu. 14A város kőfalának tizenkét alapköve volt, és rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. 15Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost és annak kapuit és kőfalát. 16A város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megmérte a várost mérővesszővel: tizenkétezer futam volt, hosszúsága, szélessége és magassága egyenlő. 17Megmérte annak kőfalát is: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, amely az angyalé is. 18A kőfal építőanyaga jáspis volt, a város pedig színarany, tiszta üveghez hasonló. 19A város kőfalának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, 20az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. 21A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből volt, és a város utcája színarany, olyan, mint az átlátszó üveg. 22Templomot nem láttam abban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak temploma. 23És a városnak nincs szüksége sem napra, sem holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten dicsősége megvilágosítja azt, és annak lámpása a Bárány. 24A népek annak világosságában járnak, és a föld királyai abba viszik dicsőségüket. 25Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig ott nem lesz, 26és a pogányok oda viszik dicsőségüket és tisztességüket, 27és nem megy be abba semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak azok, akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.