Jelenések könyve 11

1Ekkor egy mérővesszőhöz hasonló botot adtak nekem, és azt mondták: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt és azokat, akik abban imádkoznak, 2de a tornácot, amely a templomon kívül van, hagyd ki, és ne mérd meg, mert az a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig. 3Az én két tanúmnak pedig megadom, hogy zsákruhába öltözve prófétáljanak ezerkétszázhatvan napig. 4Ezek az a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak, 5és ha valaki ártani akar nekik, tűz jön ki a szájukból, és megemészti ellenségeiket, és ha valaki ártani akar nekik, annak így kell megöletnie. 6Nekik hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy prófétálásuk idején ne legyen eső, és hatalmuk van arra, hogy a vizeket vérré változtassák, és megverjék a földet bármilyen csapással, ahányszor csak akarják. 7Amikor elvégzik a bizonyságtételüket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, és legyőzi és megöli őket. 8És holttestük annak a nagy városnak az utcáján lesz, amelyet lelki értelemben Sodomának és Egyiptomnak hívnak, ahol az ő Urukat is megfeszítették. 9A népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül valók látják a holttestüket három és fél napig, de holttestüket nem engedik sírba tenni. 10A föld lakói pedig örülnek ennek, vigadnak, és ajándékokat küldenek egymásnak, mivel ez a két próféta gyötörte a föld lakóit. 11De három és fél nap elmúltával életnek lelke adatott beléjük Istentől, lábra álltak, és nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket. 12És nagy hangot hallottak a mennyből, amelyik így szólt hozzájuk: Jöjjetek fel ide! És ellenségeik szeme láttára felmentek a felhőben a mennybe. 13És abban az órában nagy földrengés támadt, és a város tizedrésze összedőlt, és a földrengésben megölt emberek száma hétezer volt, a többiek pedig megrémültek, és dicsőítették a menny Istenét. 14A második jaj elmúlt, íme, a harmadik jaj hamar eljön. 15A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok hallatszottak a mennyben, amelyek ezt mondták: A világ felett a királyi uralom a mi Urunké és az ő Krisztusáé lett, aki örökkön-örökké uralkodni fog. 16És a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek trónjaikon, arcra borultak, és imádták Istent, 17és ezt mondták: Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy átvetted nagy hatalmadat, és uralkodsz. 18Megharagudtak a pogányok, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy jutalmat adj szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek és azoknak, akik félik a te nevedet, kicsinyeknek és nagyoknak, és hogy elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják. 19És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és templomában láthatóvá lett az ő szövetségének ládája; és villámlás, égzengés, mennydörgések, földrengés és nagy jégeső támadt.