János Evangyélioma 6

1Ezek után Jézus átkelt a Galileai-tengeren, más néven a Tiberiás taván. 2Nagy sokaság követte, mivel látták csodatetteit, amelyeket a betegekkel tett. 3Felment Jézus a hegyre, és leült ott a tanítványaival. 4Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. 5Amikor Jézus feltekintett, és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá, azt mondta Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? 6Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. 7Fülöp így válaszolt: Kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elég ezeknek, hogy mindenki kapjon valami keveset. 8Akkor az egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére, azt mondta neki: 9Van itt egy gyermek, akinek öt árpakenyere és két hala van, de mi az ennyinek? 10Jézus pedig azt mondta: Ültessétek le az embereket. Nagy fű volt azon a helyen, és leültek a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. 11Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta az ott ülőknek, hasonlóképpen a halakat is, amennyit akartak. 12Amikor jóllaktak, azt mondta tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, nehogy kárba vesszenek! 13Összeszedték azért, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak az étkezők után. 14Az emberek, amikor látták a csodálatos jelt, amelyet Jézus tett, azt mondták: Valóban ez az a próféta, akinek el kellett jönnie a világra. 15Amikor Jézus észrevette, hogy jönnek, és erőszakkal királlyá akarják tenni, visszavonult ismét a hegyre egymagában. 16Amikor pedig esteledett, tanítványai lementek a tengerhez, 17és hajóba szálltak, hogy átmenjenek a tengeren túli Kapernaumba. Már sötét volt, de Jézus még mindig nem jött oda hozzájuk. 18A tenger pedig az erős szél miatt háborgott. 19Amikor azért huszonöt- vagy harmincfutamnyira beeveztek, és meglátták Jézust, amint a tengeren jár, és a hajóhoz közeledik, megrémültek. 20Ő pedig azt mondta nekik: Én vagyok, ne féljetek! 21Akkor be akarták venni a hajóba, de a hajó máris azon a parton volt, ahova tartottak. 22Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság látta, hogy nem volt ott más hajó, csak az az egy, és hogy Jézus nem szállt be a tanítványaival a hajóba, hanem csak tanítványai mentek el. 23De jöttek hajók Tiberiásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. 24És amikor látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, ők is hajókba szálltak, és Kapernaumba mentek Jézust keresni. 25Amikor megtalálták a tengeren túl, azt kérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide? 26Jézus pedig így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert csodajeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok. 27Ne a veszendő eledelért fáradozzatok, hanem azért az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, akin az Atya Isten pecsétje van. 28Ekkor azt kérdezték tőle: Mit kell tennünk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? 29Jézus így válaszolt nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött. 30Erre azt kérdezték: Te milyen jelt mutatsz, hogy lássuk, és higgyünk neked? Mit teszel? 31Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogy meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni. 32Erre Jézus azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd nektek az igazi mennyei kenyeret, 33mert az az Isten kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ad a világnak. 34Akkor azt mondták neki: Uram, add nekünk mindenkor ezt a kenyeret! 35Jézus pedig azt válaszolta: Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön, nem éhezik meg soha, és aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha. 36De megmondtam nektek, hogy noha láttatok engem, mégsem hisztek. 37Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, azt semmiképpen nem taszítom el. 38Mert azért szálltam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. 39Az pedig annak akarata, aki elküldött engem, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. 40Az pedig az én Atyámnak akarata, hogy aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen, és feltámasszam az utolsó napon. 41A zsidók zúgolódtak ellene, mert azt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. 42És azt mondták: Nemde Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük az apját és az anyját? Hogyan mondhatja akkor, hogy a mennyből szállt alá? 43Jézus ekkor így válaszolt: Ne zúgolódjatok egymás között! 44Senki sem jöhet énhozzám, ha az Atya, aki elküldött engem, nem vonzza őt, én pedig feltámasztom majd az utolsó napon. 45Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Mindaz, aki hallja az Atyát, és tanul tőle, énhozzám jön. 46Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. 47Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz, annak örök élete van. 48Én vagyok az élet kenyere. 49A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. 50De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá, hogy aki eszik belőle, ne haljon meg. 51Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá, ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké. Ez a kenyér pedig az én testem, amelyet odaadok a világ életéért. 52A zsidók egymás között vitatkozni kezdtek, és azt kérdezték: Hogyan adhatja nekünk a testét, hogy azt együk? 53Jézus azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. 54Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon. 55Mert az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital. 56Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én is őbenne. 57Ahogy elküldött engem az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog általam. 58Ez a kenyér, amely a mennyből szállt alá, nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké. 59Ezeket mondta, amikor Kapernaumban, a zsinagógában tanított. 60A tanítványai közül többen, akik ezt hallották, azt mondták: Kemény beszéd ez, ki tudja ezt megérteni? 61Mivel Jézus magától is tudta, hogy emiatt zúgolódnak tanítványai, azt mondta nekik: Ez megbotránkoztat titeket? 62Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol korábban volt! 63A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet. 64De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt. 65És azt mondta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg az Atya neki. 66Ettől fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül, és többé nem jártak vele. 67Jézus meg is kérdezte a tizenkettőt: Vajon ti is el akartok menni? 68Simon Péter így válaszolt: Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van tenálad, 69és mi elhittük és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje. 70Jézus azt felelte: Nemde én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? De egy közületek ördög. 71Ezt pedig Júdás Iskáriótesre értette, Simon fiára, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.