János Evangyélioma 5

1Ezek után Jézus felment Jeruzsálembe a zsidók egyik ünnepére. 2Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdőmedence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van, 3ahol betegek, vakok, sánták, bénák sokasága feküdt, várva a víz megmozdulását. 4Mert az Úr angyala időnként leszállt, felzavarta a vizet, és aki először lépett be a víz felzavarása után, meggyógyult, akármilyen betegségben szenvedett is. 5Volt ott egy ember, aki harmincnyolc esztendeje beteg volt. 6Ahogy Jézus ott feküdni látta, és megtudta, hogy már régóta így van, azt mondta neki: Akarsz-e meggyógyulni? 7A beteg így felelt: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a medencébe, és mire én odaérek, más lép be előttem. 8Azt mondta neki Jézus: Kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj! 9És azonnal meggyógyult az ember, és felvette a nyoszolyáját, és járt. Aznap pedig szombat volt. 10A zsidók azért azt mondták a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad a nyoszolyádat vinned! 11Erre azt felelte nekik: Aki meggyógyított engem, az mondta: „Vedd fel a nyoszolyádat, és járj!” 12Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel és járj? 13A meggyógyult pedig nem tudta, hogy ki az, Jézus ugyanis elment onnan, mert ott nagy sokadalom volt. 14Később találkozott vele Jézus a templomban, és azt mondta neki: Látod, meggyógyultál, többet azért ne vétkezz, hogy rosszabbul ne legyen dolgod! 15Elment ez az ember, és hírül vitte a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította. 16Ezért a zsidók üldözni kezdték Jézust, mert ezt tette szombaton. 17Jézus pedig így felelt nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. 18Emiatt aztán a zsidók még inkább meg akarták ölni, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is tulajdon Atyjának nevezte, és így egyenlővé tette magát Istennel. 19Jézus ekkor így válaszolt nekik: Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, ő csak azt teszi, amit Atyjától lát, mert amiket ő tesz, a Fiú is ugyanazt teszi. 20Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok. 21Mert ahogyan az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is, akiket akar, életre kelt. 22És az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet is teljesen a Fiúnak adta át, 23hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki elküldte őt. 24Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre. 25Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának hangját, és akik hallják, élni fognak. 26Mert ahogy az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, 27és hatalmat adott neki arra, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. 28Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, 29és kijönnek. Akik a jót cselekedték, feltámadnak az életre, akik pedig a gonoszt művelték, feltámadnak az ítéletre. 30Én semmit sem tehetek magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem. 31Ha én magamról tanúskodom, tanúságtételem nem igaz. 32Más az, aki tanúskodik mellettem, és tudom, hogy igaz az a tanúságtétel, amellyel tanúskodik mellettem. 33Ti küldötteket menesztettetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról. 34Én a tanúságtételt nem embertől kapom – ezeket csak azért mondom, hogy ti üdvözüljetek. 35Ő égő és fénylő lámpa volt, de ti csak egy ideig akartatok örvendezni világosságában. 36De nekem nagyobb bizonyságom van Jánosénál, mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem őket – tehát amiket cselekszem –, azok tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem. 37De maga az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. A hangját nem hallottátok soha, az arcát sem láttátok, 38és igéje sincs maradandóan bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő elküldött. 39Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert úgy vélitek, hogy azokban van az örök életetek, pedig azok rólam tesznek bizonyságot, 40de ti nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen! 41Dicsőséget emberektől nem fogadok el, 42de ismerlek titeket, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. 43Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be; ha más jön a maga nevében, azt befogadjátok. 44Hogyan is tudnátok hinni, amikor egymástól vesztek dicsőséget, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely az egyetlen Istentől van? 45De ne gondoljátok, hogy én vádollak majd titeket az Atyánál; van, aki vádoljon titeket: Mózes, akiben ti reménykedtek. 46Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt. 47Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én beszédeimnek?