János Evangyélioma 3

1A farizeusok között volt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője. 2Eljött Jézushoz éjjel, és azt mondta neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem tehet ilyen jeleket, amelyeket teszel, csak ha az Isten van vele. 3Jézus így válaszolt neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát. 4De hogyan születhetik az ember, ha vén? – kérdezte Nikodémus. – Bemehet-e anyja méhébe még egyszer, hogy megszülessen? 5Jézus azt felelte: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. 7Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: Szükség nektek újonnan születnetek. 8A szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van mindenki, aki Lélektől született. 9Nikodémus megkérdezte: Hogyan lehetséges ez? 10Jézus így felelt: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket a dolgokat? 11Bizony, bizony mondom neked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, és a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el. 12Ha a földiekről szóltam nektek, és nem hisztek, hogyan hisztek majd, ha a mennyeiekről szólok? 13Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt alá, az Emberfia. 14És ahogyan felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának felemeltetnie, 15hogy aki hisz őbenne, annak örök élete legyen. 16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17Mert Isten nem azért küldte az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse a világot általa. 18Aki hisz őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, az már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. 19Ez pedig az ítélet: A világosság eljött a világra, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak. 20Mert mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek cselekedetei. 21Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy tetteiről kiderüljön, hogy azok Isten szerint való cselekedetek. 22Ezután Jézus elment a tanítványaival Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt. 23János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok volt a víz, és odajöttek az emberek és megkeresztelkedtek. 24Jánost akkor még nem vetették börtönbe. 25Vita támadt János tanítványai és egy zsidó között a tisztulási szertartás felől, 26és Jánoshoz mentek, és azt mondták neki: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki hozzá megy. 27János így válaszolt: Az ember csak azt kaphatja, ami a mennyből adatott neki. 28Ti magatok vagytok a tanúim, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. 29Akinek menyasszonya van, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, fölöttébb örül a vőlegény szavának. Ez az örömöm beteljesedett. 30Neki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé kell lennem. 31Aki felülről jön, mindenkinél feljebb való. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól, aki a mennyből jön, mindenkinél feljebb való, 32és arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. 33Aki azonban elfogadta bizonyságtételét, ezzel megpecsételte, hogy az Isten igaz. 34Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, és annak Isten mérték nélkül adja a Lelket. 35Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. 36Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta.