János Evangyélioma 2

1Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja, 2és Jézust is meghívták tanítványaival együtt a menyegzőre. 3Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja azt mondta neki: Nincs boruk. 4Jézus így válaszolt: Asszony, mi közöm van ehhez nekem vagy neked? Még nem jött el az én órám. 5Az anyja pedig azt mondta a szolgáknak: Tegyétek meg, amit mond! 6Hat kőveder volt ott elhelyezve a zsidók tisztálkodási szokása szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. 7Azt mondta nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. Megtöltötték azokat színültig. 8Akkor azt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! És vittek. 9Ahogy megízlelte a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, szólította a vőlegényt, 10és azt mondta neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat, te pedig a jó bort mostanáig tartogattad. 11Ezt az első jelt a galileai Kánában tette Jézus, így mutatta meg dicsőségét, és tanítványai hittek benne. 12Azután anyjával, testvéreivel és tanítványaival lement Kapernaumba, és ott maradtak néhány napig. 13Közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus felment Jeruzsálembe. 14A templomban ott találta letelepedve az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat. 15Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte valamennyit a templomból az ökrökkel és juhokkal együtt, a pénzváltók pénzét pedig kiszórta, és asztalaikat feldöntötte. 16A galambárusoknak azt mondta: Vigyétek el ezeket innen, ne tegyétek az én Atyám házát vásárcsarnokká! 17Akkor eszébe jutott tanítványainak, hogy meg van írva: A te házad iránti féltő szeretet emészt engem. 18A zsidók pedig kérdőre vonták: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? 19Jézus így válaszolt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. 20Azt mondták a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? 21Ő pedig testének templomáról mondta ezt. 22Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszükbe jutott, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott. 23Amikor húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, látva a jeleket, amelyeket cselekedett. 24Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, 25és nem szorult rá arra, hogy valaki is bizonyságot tegyen neki az emberről, hiszen magától is tudta, mi van az emberben.