János Evangyélioma 14

1Ne nyugtalankodjék a szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. 2Az én Atyám házában sok lakóhely van, ha nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. 3És ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. 4Ahova én megyek, oda tudjátok az utat. 5Tamás erre azt mondta: Uram, nem tudjuk, hova mégy. Honnan tudnánk az utat? 6Azt mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. 7Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. 8Azt mondta neki Fülöp: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk! 9Jézus így válaszolt: Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp? Aki látott engem, látta az Atyát. Hogyan mondhatod, hogy „mutasd meg nekünk az Atyát”? 10Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, viszi végbe tetteit. 11Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van, ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek. 12Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, sőt azoknál nagyobbakat is tesz, mert én az én Atyámhoz megyek. 13Akármit kértek majd az én nevemben, megteszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. 14Ha valamit kértek az én nevemben, megteszem azt. 15Ha szerettek engem, megtartjátok a parancsolataimat, 16és én kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad majd nektek, hogy veletek maradjon mindörökké: 17az igazság Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja és nem ismeri őt, de ti ismeritek, mert nálatok lakik, és bennetek lesz. 18Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. 19Még egy kevés idő, és a világ nem lát többé engem, de ti megláttok majd, mert én élek, és ti is élni fogtok. 20Azon a napon megtudjátok, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek. 21Akinél az én parancsolataim vannak, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám, és én is szeretni fogom őt, és kijelentem magam neki. 22Azt kérdezte tőle Júdás, de nem az Iskáriótes: Uram, hogyan lehet, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, nem pedig a világnak? 23Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet, és az én Atyám szeretni fogja azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. 24Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet; és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem. 25Ezeket mondtam nektek, amíg veletek voltam. 26A Vigasztaló pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az majd mindenre megtanít titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondtam nektek. 27Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne féljen! 28Hallottátok, hogy én azt mondtam nektek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. 29Most mondtam meg nektek, mielőtt megtörténne, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. 30Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme, noha fölöttem nincs semmi hatalma. 31Hanem azért, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint az én Atyám parancsolta nekem: keljetek fel, menjünk el innen.