János Evangyélioma 13

1A húsvét ünnepe előtt Jézus tudta: elérkezett az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához. Szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. 2Vacsora közben, amikor az ördög már Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának szívébe súgta, hogy árulja el őt, 3Jézus, tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez megy, 4felkelt a vacsorától, levette felsőruháját, egy kendőt vett, és körülkötötte magát. 5Azután vizet töltött a medencébe, mosni kezdte a tanítványok lábát, és megtörölte a kendővel, amellyel körülkötötte magát. 6Amikor Simon Péterhez ért, ő azt kérdezte tőle: Uram, te mosod meg az én lábamat? 7Jézus így válaszolt: Te most nem érted azt, amit teszek, de később majd megérted. 8Péter azt mondta neki: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus erre azt válaszolta: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám. 9Mire azt mondta neki Simon Péter: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is! 10Jézus így válaszolt: Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. 11Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták. 12Miután megmosta a lábukat, felvette a felsőruháját, újra leült, és azt mondta nekik: Tudjátok, mit tettem veletek? 13Ti engem így hívtok: „Mester” és „Uram”. És jól mondjátok, mert az vagyok. 14Azért ha én, az Úr és a Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy tegyetek. 16Bizony, bizony mondom nektek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte. 17Most, hogy tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek. 18Nem mindnyájatokról szólok, hisz tudom, kiket választottam, hanem hogy beteljesedjék az Írás: Aki a kenyeremet eszi, a sarkát emelte fel ellenem. 19Most megmondom nektek, mielőtt meglenne, hogy amikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok. 20Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött. 21Amikor ezeket mondta Jézus, lelkében megrendült, és e szavakkal tett bizonyságot: Bizony, bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem. 22A tanítványok ekkor zavartan néztek egymásra: Vajon kiről szól? 23Egyik tanítványa pedig, akit Jézus szeretett, Jézus kebelén nyugodott. 24Intett azért neki Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről beszél. 25Ő pedig Jézus keblére hajolva megkérdezte: Uram, ki az? 26Jézus így válaszolt: Az, akinek a bemártott falatot adom. És bemártva a falatot Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának adta, 27és a falat után bement abba a Sátán. Akkor azt mondta neki Jézus: Amit teszel, hamar tedd meg. 28Senki sem értette az ott ülők közül, hogy miért mondta ezt neki. 29Egyesek ugyanis úgy vélték, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondta neki Jézus: Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre, vagy azt, hogy adjon valamit a szegényeknek. 30Az pedig elvette a falatot, és azonnal kiment. Éjszaka volt. 31Amikor kiment, azt mondta Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten dicsőült meg benne. 32Ha megdicsőült benne Isten, akkor Isten is megdicsőíti őt önmagában, és most azonnal megdicsőíti őt. 33Gyermekeim, még egy kicsit veletek vagyok. Kerestek majd engem, de amint a zsidóknak mondtam, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is mondom. 34Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek: amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. 35Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. 36Simon Péter megkérdezte tőle: Uram, hova mégy? Jézus így felelt: Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, később azonban utánam jössz. 37Azt mondta neki Péter: Uram, miért nem követhetlek most? Az életemet adom érted! 38Jézus erre azt mondta neki: Az életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked, nem szólal meg addig a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem.