János Evangyélioma 12

1Jézus azért hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halálból. 2Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt ültek. 3Mária ekkor elővett egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkente Jézus lábát és a saját hajával törölte meg. A ház pedig megtelt a kenet illatával. 4Ekkor azt mondta egyik tanítványa, Iskáriótes Júdás, Simon fia, aki készült őt elárulni: 5Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem adták az árát a szegényeknek? 6Ezt pedig nem azért mondta, mintha neki a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála volt az erszény, és amit abba tettek, elcsente. 7Jézus erre azt mondta: Hagyj békét neki, mert a temetésem idejére tartogatta ezt. 8Mert szegények mindenkor lesznek veletek, én pedig nem leszek mindig veletek. 9A zsidók közül nagyon sokan értesültek arról, hogy ő ott van, és nemcsak Jézus miatt mentek oda, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. 10A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, 11mivel a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban. 12Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13pálmaágakat szedett, kiment elébe, és így kiáltozott: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, az Izráel Királya! 14Jézus pedig talált egy szamarat, és felült rá, amint meg van írva: 15Ne félj, Sion leánya, íme, a te királyod jön, szamárcsikón ülve! 16Ezeket eleinte nem értették a tanítványai, de miután megdicsőült Jézus, visszaemlékeztek arra, hogy amik meg vannak írva felőle, azok történtek meg vele. 17A sokaság azért, amely vele volt, amikor kihívta Lázárt a sírból, és feltámasztotta a halálból, bizonyságot tett mellette. 18Azért is ment elébe a sokaság, mivel hallotta, hogy ezt a csodajelet tette. 19A farizeusok pedig egymás között így beszéltek: Látjátok, hogy semmit sem értetek el? Íme, a világ őt követi! 20Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen. 21Ezek a galileai Bétsaidából való Fülöphöz mentek, és kérték őt: Uram, látni akarjuk Jézust. 22Fülöp elment, és szólt Andrásnak, majd András és Fülöp is elment, és szólt Jézusnak. 23Jézus pedig így felelt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. 24Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem földbe nem hull, és el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok termést hoz. 25Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. 26Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya. 27Most az én lelkem háborog, és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért az óráért jöttem. 28Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! És hang hallatszott az égből: Megdicsőítettem, és újra megdicsőítem. 29A sokaság, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgött. Mások azt mondták: Angyal szólt neki. 30Jézus pedig azt mondta: Nem értem lett ez a hang, hanem értetek. 31Most történik e világ elítélése, most vettetik ki e világ fejedelme. 32Én pedig, ha fölemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok. 33Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. 34A sokaság azt mondta: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Akkor hogyan mondhatod, hogy az Emberfiának fel kell emeltetnie? Ki ez az Emberfia? 35Jézus pedig azt mondta nekik: Még egy kevés ideig közöttetek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy a sötétség el ne borítson titeket, mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hova megy. 36Higgyetek a világosságban, amíg veletek van a világosság, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondta Jézus, majd elment, és elrejtőzött előlük. 37És noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, 38hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta beszéde, amelyet mondott: Uram, ki hitt a mi szavunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? 39Azért nem hihettek, mert ismét azt mondta Ézsaiás: 40Megvakította szemüket, és megkeményítette szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 41Ezeket mondta Ézsaiás, amikor látta az ő dicsőségét, és őróla szólt. 42Mindazáltal a főemberek közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából, 43mert inkább szerették az emberektől kapott dicsőséget, mint az Isten dicsőségét. 44Jézus pedig így kiáltott: Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem, 45és aki lát engem, az azt látja, aki küldött engem. 46Én világosságul jöttem e világra, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben. 47Ha valaki hallja az én beszédemet, és nem tartja meg, én nem ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem. 48Aki megvet engem, és nem fogadja be az én beszédeimet, van annak ítélőbírája: az a beszéd, amelyet szóltam, az ítéli el majd az utolsó napon. 49Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki elküldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak, és mit szóljak. 50Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit mondok, tehát úgy mondom, ahogyan az Atya mondta nekem.