János Evangyélioma 11

1Volt pedig egy beteg, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából. 2Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és hajával törölte meg a lábát; az ő testvére, Lázár volt beteg. 3Üzenetet küldtek azért a nővérek hozzá: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. 4Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. 5Jézus pedig szerette Mártát és annak nővérét és Lázárt. 6Amikor viszont meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt. 7Majd ezt követően így szólt tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába. 8A tanítványok pedig azt mondták: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy? 9Jézus azt felelte: Nemde tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát, 10de aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen világossága. 11Ezeket mondta, majd hozzátette: Lázár, a mi barátunk, elaludt, de elmegyek, hogy felköltsem. 12Tanítványai erre azt mondták: Uram, ha elaludt, meggyógyul. 13Pedig Jézus annak haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomnak alvásáról szól. 14Akkor Jézus megmondta nekik nyíltan: Lázár meghalt, 15de miattatok, hogy higgyetek, örülök, hogy nem voltam ott. Ám menjünk el hozzá! 16Tamás, akit Ikernek neveznek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele. 17Amikor Jézus megérkezett, megtudta, hogy Lázár már négy napja a sírban van. 18Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamnyira, 19és a zsidók közül sokan mentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. 20Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária pedig otthon maradt. 21Márta akkor azt mondta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! 22De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentől, megadja neked. 23Jézus azt mondta neki: Feltámad a testvéred. 24Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. 25Ekkor Jézus azt mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él, 26és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt? 27Azt mondta neki: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie a világra. 28És miután ezeket mondta, elment, és titokban szólt testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged. 29Ő pedig, amint ezt hallotta, gyorsan felkelt, és elment hozzá. 30Jézus pedig még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott. 31A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták őt, látták, hogy Mária hirtelen felkel és kimegy. Követték őt, azt gondolván, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon. 32Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, a lábához borult, és azt mondta neki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! 33Amikor Jézus látta, hogy sír, és sírnak a vele jött zsidók is, lelke mélyéig felindult és megrendült. 34Azt kérdezte: Hová helyeztétek őt? Azt mondták neki: Jöjj, Uram, és lásd meg! 35Akkor könnyekre fakadt Jézus, 36a zsidók pedig azt mondták: Íme, mennyire szerette! 37Némelyek közülük azt mondták: Nemde megtehette volna, aki a vak szemét megnyitotta, hogy ez ne haljon meg? 38Jézus pedig még mindig mélyen felindulva odament a sírhoz. Az pedig egy barlang volt, és egy kő feküdt rajta. 39Azt mondta Jézus: Vegyétek el a követ! Az elhunyt nővére, Márta pedig azt mondta: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos! 40Mire Jézus így válaszolt: Nemde megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod majd Isten dicsőségét? 41Akkor elmozdították a követ. Jézus pedig felemelte a szemét az égre, és azt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. 42Tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz engem, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. 43Miután ezeket mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! 44És kijött a halott, keze-lába pólyába csavarva és az arca kendővel körülkötve. Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Vegyétek le róla, hadd menjen! 45Sokan hittek akkor benne azok közül a zsidók közül, akik Máriához mentek, és látták, amit tett. 46Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus. 47Akkor a főpapok és a farizeusok összehívták a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember sok csodajelet tesz. 48Ha tovább hagyjuk őt, mindenki hinni fog benne, és eljönnek majd a rómaiak, és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet. 49Közülük az egyik, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, azt mondta nekik: Ti semmit sem tudtok! 50Meg sem gondoljátok, hogy jobb nektek, hogy egy ember haljon meg a népért, mint hogy az egész nép elvesszen. 51Ezt pedig nem magától mondta, hanem mert abban az esztendőben főpap volt, és megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért, 52és nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. 53Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik. 54Jézus azért nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival. 55Közel volt pedig a zsidók húsvétja, és a vidékről sokan mentek fel Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. 56Keresték azért Jézust, és a templomban állva egymás között így beszéltek: Mit gondoltok, már fel se jön az ünnepre? 57A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, hogy elfoghassák.