1 Bizony, bizony mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol mászik be, az tolvaj és rabló.

2 Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.

3 Ennek az ajtónálló ajtót nyit, a juhok hallgatnak a szavára, ő a maga juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket.

4 Amikor a maga juhait mind kiereszti, előttük megy, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.

5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól, mert nem ismerik az idegen hangját.

6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, amit nekik mondott.

7 Jézus akkor így folytatta: Bizony, bizony mondom nektek, hogy én vagyok az ajtó a juhok számára.

8 Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk.

9 Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be, megtartatik; bejár és kijár majd, és legelőt talál.

10 A tolvaj nem másért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.

11 Én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor életét adja a juhokért.

12 A béres pedig, aki nem pásztor, és akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket.

13 A béres azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.

14 Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,

15 mint ahogy ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért.

16 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók, azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én hangomra, és lesz egy nyáj és egy pásztor.

17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az életemet, hogy újra felvegyem azt.

18 Senki sem veszi el azt tőlem, hanem én teszem le azt magamtól. Van hatalmam letenni, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsot kaptam az én Atyámtól.

19 E beszéd miatt újra meghasonlás támadt a zsidók között.

20 Sokan közülük azt mondták: Ördög van benne, és bolond, mit hallgattok rá?

21 Mások így vélekedtek: Nem megszállott beszédei ezek. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemét?

22 Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt,

23 és Jézus a templomban, Salamon csarnokában járt.

24 A zsidók pedig köréje gyülekeztek, és azt kérdezték tőle: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!

25 Jézus így válaszolt: Megmondtam már nektek, de nem hiszitek, pedig azok a cselekedetek, amelyeket az Atyám nevében teszek, tanúskodnak mellettem.

26 Ti azonban nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.

27 Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, és ők követnek engem.

28 Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből.

29 Az én Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindeneknél, és senki sem ragadhatja ki őket az én Atyám kezéből.

30 Én és az Atya egy vagyunk.

31 Ismét köveket ragadtak azért a zsidók, hogy megkövezzék.

32 Jézus pedig azt mondta nekik: Sok jó cselekedetet mutattam nektek az én Atyámtól, azok közül melyik tettemért köveztek meg engem?

33 A zsidók így feleltek: Nem jó tettekért kövezünk meg téged, hanem káromlásért és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.

34 Jézus pedig azt mondta: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?

35 Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten beszéde lett – és az Írást nem lehet semmibe venni –,

36 arról mondjátok-e ti, hogy káromlást szól, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, mivelhogy azt mondtam: az Isten Fia vagyok?

37 Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, úgy ne higgyetek nekem.

38 De ha azokat cselekszem, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és elismerjétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok.

39 Ismét meg akarták fogni, de kimenekült a kezük közül.

40 És újra elment a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.

41 És sokan mentek hozzá, és azt mondták, hogy János ugyan nem tett semmi csodát, de mindaz, amit János őfelőle mondott, igaz volt.

42 És sokan hittek ott őbenne.