János Evangyélioma 10

1Bizony, bizony mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol mászik be, az tolvaj és rabló. 2Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. 3Ennek az ajtónálló ajtót nyit, a juhok hallgatnak a szavára, ő a maga juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. 4Amikor a maga juhait mind kiereszti, előttük megy, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. 5Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól, mert nem ismerik az idegen hangját. 6Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, amit nekik mondott. 7Jézus akkor így folytatta: Bizony, bizony mondom nektek, hogy én vagyok az ajtó a juhok számára. 8Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk. 9Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be, megtartatik; bejár és kijár majd, és legelőt talál. 10A tolvaj nem másért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek. 11Én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor életét adja a juhokért. 12A béres pedig, aki nem pásztor, és akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. 13A béres azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. 14Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, 15mint ahogy ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. 16Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók, azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én hangomra, és lesz egy nyáj és egy pásztor. 17Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az életemet, hogy újra felvegyem azt. 18Senki sem veszi el azt tőlem, hanem én teszem le azt magamtól. Van hatalmam letenni, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsot kaptam az én Atyámtól. 19E beszéd miatt újra meghasonlás támadt a zsidók között. 20Sokan közülük azt mondták: Ördög van benne, és bolond, mit hallgattok rá? 21Mások így vélekedtek: Nem megszállott beszédei ezek. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemét? 22Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt, 23és Jézus a templomban, Salamon csarnokában járt. 24A zsidók pedig köréje gyülekeztek, és azt kérdezték tőle: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan! 25Jézus így válaszolt: Megmondtam már nektek, de nem hiszitek, pedig azok a cselekedetek, amelyeket az Atyám nevében teszek, tanúskodnak mellettem. 26Ti azonban nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. 27Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, és ők követnek engem. 28Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből. 29Az én Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindeneknél, és senki sem ragadhatja ki őket az én Atyám kezéből. 30Én és az Atya egy vagyunk. 31Ismét köveket ragadtak azért a zsidók, hogy megkövezzék. 32Jézus pedig azt mondta nekik: Sok jó cselekedetet mutattam nektek az én Atyámtól, azok közül melyik tettemért köveztek meg engem? 33A zsidók így feleltek: Nem jó tettekért kövezünk meg téged, hanem káromlásért és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. 34Jézus pedig azt mondta: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? 35Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten beszéde lett – és az Írást nem lehet semmibe venni –, 36arról mondjátok-e ti, hogy káromlást szól, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, mivelhogy azt mondtam: az Isten Fia vagyok? 37Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, úgy ne higgyetek nekem. 38De ha azokat cselekszem, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és elismerjétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok. 39Ismét meg akarták fogni, de kimenekült a kezük közül. 40És újra elment a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. 41És sokan mentek hozzá, és azt mondták, hogy János ugyan nem tett semmi csodát, de mindaz, amit János őfelőle mondott, igaz volt. 42És sokan hittek ott őbenne.