1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, üdvözletemet küldöm a szétszórtságban élő tizenkét törzsnek.

2 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,

3 tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.

4 Az állhatatosság tökéletes cselekedetet jelent, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.

5 Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megkapja.

6 De kérje hittel, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, hasonló a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide-oda hány.

7 Mert ne vélje, hogy kaphat valamit az Úrtól

8 az ilyen kétszívű és minden útjában állhatatlan ember.

9 Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú testvér az ő nagyságával,

10 a gazdag pedig az ő alacsonyságával, mert elmúlik, mint a fű virága.

11 Mert felkel a nap perzselő hőségével, és megszárítja a füvet, virága elhull, és szépsége elvész. Így hervad el a gazdag is az ő útjaiban.

12 Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek.

13 Senki se mondja, amikor kísértésbe esik, hogy Isten kísért engem, mert Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.

14 Hanem mindenki kísértésbe esik, amikor vonja és csábítja tulajdon kívánsága.

15 Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutva halált nemz.

16 Szeretett testvéreim, ne tévelyegjetek:

17 minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka.

18 Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy teremtményeinek első zsengéje legyünk.

19 Tudjátok, szeretett testvéreim, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.

20 Mert az ember haragja nem munkálja Isten igazságát.

21 Azért vessetek el minden undokságot és a gonoszság sokaságát, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely megtarthatja lelketeket.

22 Az igének pedig cselekvői legyetek ne pedig csak hallgatói, becsapva magatokat.

23 Mert ha valaki hallgatója az igének, de nem cselekvője, az ilyen hasonló ahhoz az emberhez, aki a tükörben megnézi természet szerinti ábrázatát,

24 majd miután megnézte magát, és elment, azonnal elfelejti, hogy milyen volt.

25 De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad mellette, és nem feledékeny hallgató, hanem tevékeny cselekvő, az boldog lesz tetteiben.

26 Ha valaki istenfélőnek tartja magát, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem megcsalja a maga szívét, annak istentisztelete hiábavaló.

27 A tiszta és szeplő nélküli istenfélelem Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket nyomorúságukban és szeplőtelenül megőrizni magunkat e világtól.