Habakuk próféta könyve 3

1Habakuk próféta könyörgése, a Siralmak dallamára. 2URam, hallottam, amit hirdettél, és megrendülök cselekedeteidtől. URam! Vidd végbe azt a mi éveinkben, tedd ismertté azt a mi éveinkben is! Haragodban is emlékezz irgalmasságodra! 3Témán felől jön Isten, Párán hegyéről a Szent. [Szela] Fensége beborítja az egeket, és dicsőségével megtelik a föld. 4Ragyogása, mint a világosság, fénysugarak törnek elő mellőle, és abban rejlik hatalma. 5Előtte dögvész jár, és nyomában forró láz támad. 6Megáll, és méregeti a földet, egyet pillant, és megrendíti a népeket. Az ősrégi hegyek szétporlanak, elsüllyednek a rég létező halmok: az ő ösvényei örökkévalók! 7Bomlani látom Kúsán sátrait, reszketnek Midján földjének sátorlapjai. 8Vajon a folyók ellen gerjedt föl az ÚR? A folyókra haragszol-e, vagy a tenger ellen bőszültél föl, hogy lovaidon és győzelmes szekereiden robogsz? 9Előhúzod íjadat, nyilakkal töltöd meg tegzedet. [Szela] Kihasítod a földből a folyómedreket. 10Látnak téged, és megrendülnek a hegyek, gátat tör a vízáradat, morajlik a mélység, és magasra emeli hullámait. 11Veszteg marad a nap és a hold cikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától. 12Haragodban taposod a földet, fölindulásodban szétmorzsolod a nemzeteket. 13Kivonulsz néped megszabadítására, fölkented megsegítésére. Szétzúzod a gonosz házának tetejét, teljesen feltárod alapjait. [Szela] 14Saját dárdájával vered át harcosainak a fejét, akik ránk rohantak, hogy szétszórjanak minket, és ujjongtak, hogy rejtekhelyén pusztíthatják el a szegényt. 15Lovaiddal taposod a tengert, a nagy vizek hullámait. 16Hallottam, és reszketett a bensőm, hangjától megremegtek ajkaim. Porladni kezdenek csontjaim, reszketnek a lábaim. Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely eljön a bennünket sanyargató népre. 17Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lesz gyümölcs, hiányzik az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget. Kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. 18De én örvendezni fogok az ÚRban, és vigadok szabadító Istenemben. 19Az ÚR, az én Istenem az én erősségem, olyanná teszi lábamat, mint amilyen a szarvasoké, és magaslatokon járat engem.