1 Őrhelyemre állok, megállok a bástyán, és figyelek, hogy lássam, mit szól hozzám, és én mit feleljek panaszom dolgában.

2 Így felelt nekem az ÚR: Írd le ezt a látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen.

3 Mert ez a látomás bizonyos időre szól, de a vége felé siet, és nem csal meg. Ha késik is, várjál rá, mert bizonnyal eljön, nem marad el!

4 Íme, a fölfuvalkodott embernek nem igaz a lelke, de az igaz a hite által él.

5 Bizony, a bor is megcsal: fölgerjed a férfi, és nem marad nyugton. Kitátja torkát, mint a sír, olyan telhetetlen, mint a halál: magához ragad minden népet, és magához gyűjt minden nemzetet.

6 Nem költenek-e ezek mindnyájan példázatot róla és ilyen mondásokat: Jaj annak, aki rakásra gyűjti, ami nem az övé! De meddig? És annak is, aki más zálogával gazdagítja magát!

7 Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezőid, és nem ébrednek-e föl háborgatóid? Zsákmányul esel nekik!

8 Mivel te sok nemzetet kifosztottál, téged is kifoszt a többi nép az emberek véréért s az országon, városon és annak minden lakosán ejtett erőszakért.

9 Jaj annak, aki házába bűnösen szerez javakat, hogy magasra rakhassa fészkét, és megmeneküljön a gonosz hatalmából!

10 Házad gyalázatára vált, amit terveztél. A sok nép kiirtásával bűnössé tetted lelkedet.

11 Mert a kő is kiált ellened a falból, és a tetőgerenda válaszol neki.

12 Jaj annak, aki vérengzéssel épít várost, és aki álnoksággal emel várat!

13 Hát nem a Seregek URától van-e az, hogy a népek a tűznek munkálkodnak, és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak?

14 De majd megtelik a föld az ÚR dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert a víz betölti.

15 Jaj annak, aki leitatja felebarátját, mérget kever italába, hogy lerészegítse őt, és láthassa mezítelenségét!

16 Gyalázattal telsz meg dicsőség helyett. Neked is innod kell, és meglátszik körülmetéletlenséged, ha feléd fordul az ÚR jobbjának pohara, és gyalázat borítja el dicsőségedet.

17 Bizony a Libánon elleni erőszakoskodás elborít téged, és a vadak pusztítása rettegésedre lesz az emberek véréért s az országon, városon és annak minden lakosán ejtett erőszakért.

18 Mit használ a faragott bálvány, amelyet alkotója faragott ki? Vagy az öntött bálványszobor, amely hazugságot tanít? Készítője bízhat-e azokban, amikor csak néma bálványokat készített?

19 Jaj annak, aki a fának azt mondja: „Kelj föl!”, a néma kőnek pedig azt, hogy „Ébredj föl!”. Vajon taníthat-e az? Íme, arany és ezüst borítja, de egyáltalán nincs benne lélek!

20 De az ÚR ott van szent templomában, hallgasson el előtte az egész föld!