Habakuk próféta könyve 2

1Őrhelyemre állok, megállok a bástyán, és figyelek, hogy lássam, mit szól hozzám, és én mit feleljek panaszom dolgában. 2Így felelt nekem az ÚR: Írd le ezt a látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen. 3Mert ez a látomás bizonyos időre szól, de a vége felé siet, és nem csal meg. Ha késik is, várjál rá, mert bizonnyal eljön, nem marad el! 4Íme, a fölfuvalkodott embernek nem igaz a lelke, de az igaz a hite által él. 5Bizony, a bor is megcsal: fölgerjed a férfi, és nem marad nyugton. Kitátja torkát, mint a sír, olyan telhetetlen, mint a halál: magához ragad minden népet, és magához gyűjt minden nemzetet. 6Nem költenek-e ezek mindnyájan példázatot róla és ilyen mondásokat: Jaj annak, aki rakásra gyűjti, ami nem az övé! De meddig? És annak is, aki más zálogával gazdagítja magát! 7Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezőid, és nem ébrednek-e föl háborgatóid? Zsákmányul esel nekik! 8Mivel te sok nemzetet kifosztottál, téged is kifoszt a többi nép az emberek véréért s az országon, városon és annak minden lakosán ejtett erőszakért. 9Jaj annak, aki házába bűnösen szerez javakat, hogy magasra rakhassa fészkét, és megmeneküljön a gonosz hatalmából! 10Házad gyalázatára vált, amit terveztél. A sok nép kiirtásával bűnössé tetted lelkedet. 11Mert a kő is kiált ellened a falból, és a tetőgerenda válaszol neki. 12Jaj annak, aki vérengzéssel épít várost, és aki álnoksággal emel várat! 13Hát nem a Seregek URától van-e az, hogy a népek a tűznek munkálkodnak, és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak? 14De majd megtelik a föld az ÚR dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert a víz betölti. 15Jaj annak, aki leitatja felebarátját, mérget kever italába, hogy lerészegítse őt, és láthassa mezítelenségét! 16Gyalázattal telsz meg dicsőség helyett. Neked is innod kell, és meglátszik körülmetéletlenséged, ha feléd fordul az ÚR jobbjának pohara, és gyalázat borítja el dicsőségedet. 17Bizony a Libánon elleni erőszakoskodás elborít téged, és a vadak pusztítása rettegésedre lesz az emberek véréért s az országon, városon és annak minden lakosán ejtett erőszakért. 18Mit használ a faragott bálvány, amelyet alkotója faragott ki? Vagy az öntött bálványszobor, amely hazugságot tanít? Készítője bízhat-e azokban, amikor csak néma bálványokat készített? 19Jaj annak, aki a fának azt mondja: „Kelj föl!”, a néma kőnek pedig azt, hogy „Ébredj föl!”. Vajon taníthat-e az? Íme, arany és ezüst borítja, de egyáltalán nincs benne lélek! 20De az ÚR ott van szent templomában, hallgasson el előtte az egész föld!