Filippibeliekhez írt levél 2

1Ha azért van Krisztusban vigasztalás, ha van szeretetteljes bátorítás, ha van Lélekben való közösség, ha van irgalom és könyörületesség, 2teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyetértetek, egyazon szeretetben ugyanarra törekedtek, 3semmit sem cselekedve versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbnek tartva magatoknál. 4Ne keresse senki a maga hasznát, hanem mindenki legyen tekintettel a másikra is. 5Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt, 6aki amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő, 7hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és hasonló lett az emberekhez. 8És amikor emberi formában volt, megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthaláláig. 9Ezért Isten is felmagasztalta őt, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való, 10hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és a föld alattiaké, 11és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. 12Azért, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nemcsak jelenlétemben, hanem sokkal inkább most távollétemben, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, 13mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt tetszése szerint. 14Zúgolódás és kételkedés nélkül tegyetek mindent, 15hogy feddhetetlenek és tiszták legyetek, Isten szeplőtlen gyermekei az elferdült és elvetemedett nemzedékben, akik között ragyogtok, mint a csillagok a világban, 16az élet beszédéhez ragaszkodva, hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. 17De ha kiontatom is italáldozatként hitetek áldozatában és szolgálatában, örülök, együtt örülök mindnyájatokkal. 18Ugyanígy ti is örüljetek, örüljetek velem együtt. 19Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldöm hozzátok, hogy dolgaitokról értesülve én is felviduljak. 20Mert nincs senkim, aki hozzá hasonló lelkületű lenne, és igazán szívén viselné dolgaitokat. 21Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Jézus Krisztusét. 22Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy úgy szolgált együtt velem az evangélium ügyében, mint atyjával a gyermek. 23Azt remélem, hogy mihamarabb elküldöm, mihelyt meglátom, hogyan alakulnak dolgaim. 24De bízom az Úrban, hogy magam is csakhamar elmegyek. 25De szükségesnek tartottam, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, aki, mint a ti küldöttetek, szükségeimben szolgálatomra volt, 26mivel nagyon vágyott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy betegeskedik. 27Mert bizony halálosan beteg volt, de Isten könyörült rajta, de nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne jöjjön. 28Sietve útnak indítottam tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és nekem is kisebb legyen a szomorúságom. 29Fogadjátok őt az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket, 30mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, amikor életét kockáztatta, hogy a nekem tett szolgálattal kárpótolja hiányotokat.