1 Ha azért van Krisztusban vigasztalás, ha van szeretetteljes bátorítás, ha van Lélekben való közösség, ha van irgalom és könyörületesség,

2 teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyetértetek, egyazon szeretetben ugyanarra törekedtek,

3 semmit sem cselekedve versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbnek tartva magatoknál.

4 Ne keresse senki a maga hasznát, hanem mindenki legyen tekintettel a másikra is.

5 Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt,

6 aki amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő,

7 hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és hasonló lett az emberekhez.

8 És amikor emberi formában volt, megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthaláláig.

9 Ezért Isten is felmagasztalta őt, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való,

10 hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és a föld alattiaké,

11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

12 Azért, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nemcsak jelenlétemben, hanem sokkal inkább most távollétemben, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,

13 mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt tetszése szerint.

14 Zúgolódás és kételkedés nélkül tegyetek mindent,

15 hogy feddhetetlenek és tiszták legyetek, Isten szeplőtlen gyermekei az elferdült és elvetemedett nemzedékben, akik között ragyogtok, mint a csillagok a világban,

16 az élet beszédéhez ragaszkodva, hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába.

17 De ha kiontatom is italáldozatként hitetek áldozatában és szolgálatában, örülök, együtt örülök mindnyájatokkal.

18 Ugyanígy ti is örüljetek, örüljetek velem együtt.

19 Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldöm hozzátok, hogy dolgaitokról értesülve én is felviduljak.

20 Mert nincs senkim, aki hozzá hasonló lelkületű lenne, és igazán szívén viselné dolgaitokat.

21 Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Jézus Krisztusét.

22 Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy úgy szolgált együtt velem az evangélium ügyében, mint atyjával a gyermek.

23 Azt remélem, hogy mihamarabb elküldöm, mihelyt meglátom, hogyan alakulnak dolgaim.

24 De bízom az Úrban, hogy magam is csakhamar elmegyek.

25 De szükségesnek tartottam, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, aki, mint a ti küldöttetek, szükségeimben szolgálatomra volt,

26 mivel nagyon vágyott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy betegeskedik.

27 Mert bizony halálosan beteg volt, de Isten könyörült rajta, de nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne jöjjön.

28 Sietve útnak indítottam tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és nekem is kisebb legyen a szomorúságom.

29 Fogadjátok őt az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket,

30 mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, amikor életét kockáztatta, hogy a nekem tett szolgálattal kárpótolja hiányotokat.