1 Az ÚR beszéde így szólt hozzám:

2 Embernek fia – így szól az én Uram, az ÚR –, vége van Izráel földjének! Eljött a vég a föld négy sarkára!

3 Immár itt a vég rajtad! Rád bocsátom haragomat, útjaid szerint ítéllek meg, és meglakolsz minden utálatosságért.

4 Nem szánakozik rajtad a szemem, és nem kíméllek, hanem útjaid szerint fizetek neked, mert utálatosságaid közöttetek vannak. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!

5 Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, eljön, és veszedelem veszedelmet ér.

6 Jön a vég, eljön a vég! Ellened támad, íme, jön már!

7 Eljön a végzet rátok, földnek lakói! Eljön az idő, közel a nap, amelyen rémület lesz a hegyeken, nem pedig víg éneklés.

8 Most már rövid időn belül kiöntöm rád izzó haragomat, és bevégzem rajtad fölindulásomat. Útjaid szerint ítéllek meg, és meglakolsz minden utálatosságodért.

9 Nem szánakozik rajtad a szemem, és nem kíméllek, hanem útjaid szerint fizetek neked, mert utálatosságaid közöttetek vannak. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, aki lesújtok.

10 Íme, itt a nap, íme, eljött! Kisarjadt a végzet, kivirágzott a vessző, kivirult a kevélység.

11 Az erőszakosság a gonoszság vesszejévé nőtt föl, nem marad meg belőlük semmi: sem sokaságukból, sem gazdagságukból, sem előkelőikből!

12 Eljött az idő, elközelgett a nap! A vevő ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag jön az egész sokaságára.

13 Az eladó nem veheti vissza többé az eladott jószágot, még ha élve maradna is, mert visszavonhatatlan a jövendölés, amely mindnyájuk ellen szól. Mert vétke miatt senki sem lehet hosszú életű.

14 Kürtöljetek a kürttel, és készítsetek el mindent, ám senki sem lesz, aki harcba menjen, mert haragom mindnyájuk ellen feltámadt.

15 Kívül fegyver, belül dögvész és éhínség. Aki a mezőn van, fegyvertől hal meg, aki a városban, azt éhínség és dögvész emészti meg.

16 Ha lesznek is túlélők, akik megmenekülnek, olyanok lesznek, mint a völgyek galambjai a hegyeken: mindnyájan nyögnek, mindenki a maga vétke miatt.

17 Minden kéz elerőtlenedik, és minden térd elnehezül, mint a víz.

18 Zsákruhát öltenek magukra, és rettegés lepi el őket. Minden arcon szégyenpír lesz és mindnyájuk fején kopaszság.

19 Ezüstjüket az utcára szórják, és aranyuk szennyé válik. Ezüstjük és aranyuk nem szabadíthatja meg őket az ÚR izzó haragjának napján. Lelküket nem lakathatják jól, és hasukat sem tölthetik meg vele, mert az csak vétekre csábította őket.

20 A drága ékszereket kevélykedésre használták, és utálatos bálványképeket, undokságokat készítettek belőlük, ezért tettem azt szennyé számukra.

21 Zsákmányul adom idegenek kezébe és prédául a föld hitetlenjeinek, hadd tegyék tisztátalanná.

22 Elfordítom tőlük az arcomat, hadd tegyék tisztátalanná szent helyemet. Rombolók törnek be oda, és tisztátalanná teszik azt.

23 Készítsd a láncot, mert a föld tele van vérontással, és a város tele van erőszakossággal.

24 Elhozom a népek leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat. Véget vetek a hatalmasok kevélységének, s tisztátalanná teszik a szent helyeket.

25 Rettegés jön el, és békét keresnek, de nincs.

26 Egyik romlás a másikat éri, és egyik hír után másik támad. Látást keresnek a prófétánál, de hiába. Eltávozik a törvény a paptól és a tanács a vénektől.

27 A király gyászol, a fejedelem irtózatba öltözik, és a föld népének kezei megdermednek. Útjuk szerint cselekszem velük, a maguk ítélete szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az ÚR!