Ezékiel próféta könyve 7

1Az ÚR beszéde így szólt hozzám: 2Embernek fia – így szól az én Uram, az ÚR –, vége van Izráel földjének! Eljött a vég a föld négy sarkára! 3Immár itt a vég rajtad! Rád bocsátom haragomat, útjaid szerint ítéllek meg, és meglakolsz minden utálatosságért. 4Nem szánakozik rajtad a szemem, és nem kíméllek, hanem útjaid szerint fizetek neked, mert utálatosságaid közöttetek vannak. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR! 5Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, eljön, és veszedelem veszedelmet ér. 6Jön a vég, eljön a vég! Ellened támad, íme, jön már! 7Eljön a végzet rátok, földnek lakói! Eljön az idő, közel a nap, amelyen rémület lesz a hegyeken, nem pedig víg éneklés. 8Most már rövid időn belül kiöntöm rád izzó haragomat, és bevégzem rajtad fölindulásomat. Útjaid szerint ítéllek meg, és meglakolsz minden utálatosságodért. 9Nem szánakozik rajtad a szemem, és nem kíméllek, hanem útjaid szerint fizetek neked, mert utálatosságaid közöttetek vannak. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, aki lesújtok. 10Íme, itt a nap, íme, eljött! Kisarjadt a végzet, kivirágzott a vessző, kivirult a kevélység. 11Az erőszakosság a gonoszság vesszejévé nőtt föl, nem marad meg belőlük semmi: sem sokaságukból, sem gazdagságukból, sem előkelőikből! 12Eljött az idő, elközelgett a nap! A vevő ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag jön az egész sokaságára. 13Az eladó nem veheti vissza többé az eladott jószágot, még ha élve maradna is, mert visszavonhatatlan a jövendölés, amely mindnyájuk ellen szól. Mert vétke miatt senki sem lehet hosszú életű. 14Kürtöljetek a kürttel, és készítsetek el mindent, ám senki sem lesz, aki harcba menjen, mert haragom mindnyájuk ellen feltámadt. 15Kívül fegyver, belül dögvész és éhínség. Aki a mezőn van, fegyvertől hal meg, aki a városban, azt éhínség és dögvész emészti meg. 16Ha lesznek is túlélők, akik megmenekülnek, olyanok lesznek, mint a völgyek galambjai a hegyeken: mindnyájan nyögnek, mindenki a maga vétke miatt. 17Minden kéz elerőtlenedik, és minden térd elnehezül, mint a víz. 18Zsákruhát öltenek magukra, és rettegés lepi el őket. Minden arcon szégyenpír lesz és mindnyájuk fején kopaszság. 19Ezüstjüket az utcára szórják, és aranyuk szennyé válik. Ezüstjük és aranyuk nem szabadíthatja meg őket az ÚR izzó haragjának napján. Lelküket nem lakathatják jól, és hasukat sem tölthetik meg vele, mert az csak vétekre csábította őket. 20A drága ékszereket kevélykedésre használták, és utálatos bálványképeket, undokságokat készítettek belőlük, ezért tettem azt szennyé számukra. 21Zsákmányul adom idegenek kezébe és prédául a föld hitetlenjeinek, hadd tegyék tisztátalanná. 22Elfordítom tőlük az arcomat, hadd tegyék tisztátalanná szent helyemet. Rombolók törnek be oda, és tisztátalanná teszik azt. 23Készítsd a láncot, mert a föld tele van vérontással, és a város tele van erőszakossággal. 24Elhozom a népek leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat. Véget vetek a hatalmasok kevélységének, s tisztátalanná teszik a szent helyeket. 25Rettegés jön el, és békét keresnek, de nincs. 26Egyik romlás a másikat éri, és egyik hír után másik támad. Látást keresnek a prófétánál, de hiába. Eltávozik a törvény a paptól és a tanács a vénektől. 27A király gyászol, a fejedelem irtózatba öltözik, és a föld népének kezei megdermednek. Útjuk szerint cselekszem velük, a maguk ítélete szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az ÚR!