1 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Vesd tekintetedet Széír hegyére, és prófétálj ellene!

3 Ezt mondd neki: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Íme, ellened megyek, Széír hegye, kinyújtom rád a kezemet, és kietlen pusztasággá teszlek.

4 Városaidat pusztasággá teszem, te pedig pusztulásra jutsz. Akkor megtudod, hogy én vagyok az ÚR.

5 Mivel örökké gyűlölted Izráel fiait, és fegyver kezébe adtad őket veszedelmük idején, az utolsó bűnhődés idején,

6 ezért élek én – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, hogy vérbe borítalak, és vér üldöz majd téged. Te nem gyűlölted a vért, a vér üldöz hát téged!

7 Széír hegyét kietlen pusztasággá teszem, és kiirtom onnan mindazokat, akik átjárnak rajta.

8 Elborítom hegyeit megöltekkel; halmaidon, völgyeidben és folyómedreidben fegyverrel megöltek hullanak el.

9 Örökre pusztasággá teszlek, nem lakják majd városaidat, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.

10 Mivel ezt mondod: Az a két nemzet és az a két ország az enyém lesz, és örökségül szerzem! – holott ott volt az ÚR –,

11 ezért élek én, ezt mondja az én Uram, az ÚR, hogy haragod és fölgerjedésed szerint cselekszem veled, ahogyan te cselekedtél irántuk való gyűlöletedben. Majd megismertetem magamat veled akkor, amikor megítéllek.

12 Akkor megtudod, hogy én, az ÚR, meghallottam minden szidalmadat, amelyet Izráel hegyei ellen mondtál, ekképpen: Elpusztultak, a mi eledelünkké lettek.

13 Így kérkedtetek ellenem szátokkal, s így sokasítottátok ellenem beszédeiteket. Én meghallottam!

14 Így szól az én Uram, az ÚR: Pusztulást hozok rád az egész föld örömére,

15 ahogyan te örültél, amikor elpusztult Izráel házának öröksége, úgy cselekszem veled. Pusztává lesz Széír hegye és egész Edóm, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!”