Ezékiel próféta könyve 33

1Azután így szólt hozzám az ÚR szava: 2Embernek fia! Szólj néped fiaihoz, és ezt mondd nekik: Ha fegyvert bocsátok egy országra, és az ország népe választ maguk közül egy férfit, és őrállóvá teszi őt, 3az pedig amikor látja jönni a fegyvert az országra, megfújja a kürtöt, és meginti a népet, 4akkor, ha valaki hallja a kürtszót, de nem hajlik az intésre, s azután eljön a fegyver, és utoléri, vére a saját fejére száll. 5Hallotta a kürtszót, de nem hajlott az intésre, tehát vére fejére száll. Mert ha hajlott volna az intésre, megmenthette volna a lelkét. 6Ha pedig az őrálló látja jönni a fegyvert, de nem fújja meg a kürtöt, és a nép nem kap intést, akkor, ha eljön a fegyver, és utoléri közülük valakinek a lelkét, azt a saját bűne érte utol, de vérét az őrálló kezéből kérem számon. 7Téged, embernek fia, őrállóul adtalak Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, intsd meg őket az én nevemben. 8Ha azt mondom a bűnösnek: „Te bűnös, halálnak halálával halsz meg”, és te nem szólsz, hogy visszatérítsd a gonoszt az ő útjáról, az a gonosz a saját bűne miatt hal meg, de a vérét a te kezedből kérem számon. 9De ha megintetted a gonoszt az ő útja miatt, hogy térjen meg róla, de az nem tért meg útjáról, akkor ő meghal a saját gonoszsága miatt, de te megmentetted a lelkedet. 10Te pedig, embernek fia, így szólj Izráel házához: Ezt mondjátok: „Bizony bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és elsorvadunk miattuk! Hogyan is élhetnénk túl ezt?” 11Mondd meg nekik: Élek én – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, hogy nem gyönyörködöm a gonosz halálában, hanem abban, hogy a gonosz megtérjen az útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról! Miért halnátok meg, ó, Izráel háza? 12Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igazat nem menti meg igazsága azon a napon, amelyen vétkezik, és a gonosz sem esik el gonoszsága miatt azon a napon, amelyen megtér gonoszságából. Az igaz nem élhet az ő igazsága által azon a napon, amelyen vétkezik. 13Ha azt mondom az igaznak, hogy biztosan életben marad, de ő igazságában bizakodva gonoszságot cselekszik, akkor nem lesz emlékezete semmilyen igazságának, hanem meghal gonoszsága miatt, amelyet cselekedett. 14S ha azt mondom a gonosznak: „Biztosan meghalsz”, de ő megtér vétkéből, és a törvény szerint igazságot cselekszik; 15ha visszaadja a gonosz a zálogot, megtéríti a rabolt dolgokat, az élet rendelkezései szerint jár, és nem cselekszik gonoszságot, biztosan életben marad, és nem hal meg. 16Egyetlen vétke sem jön számításba, amellyel vétkezett. Törvény szerint és igazságot cselekedett, bizony élni fog! 17Néped fiai azt mondják: Nem egyenes az ÚR útja! Holott az ő útjuk nem egyenes. 18Ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot cselekszik, meghal miatta. 19És ha a gonosz elfordul gonoszságától, és törvény szerint igazságot cselekszik, élni fog ezáltal. 20Azt mondjátok: Nem egyenes az ÚR útja. Én mindegyikőtöket a maga útja szerint ítélem meg, Izráel háza. 21Fogságunk tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödik napján egy menekült jött hozzám Jeruzsálemből, és azt mondta: Bevették a várost! 22Az ÚR keze rajtam volt a menekült érkezése előtti este, és reggel megnyitotta számat, mielőtt az hozzám érkezett. Megnyílt a szám, és nem voltam többé néma. 23Akkor így szólt hozzám az ÚR szava: 24Embernek fia! Azok, akik a romok között laknak Izráel földjén, azt mondják: „Ábrahám egymaga volt, amikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, akik örökségül kaptuk ezt a földet.” 25Azért ezt mondd nekik: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Véreset esztek, szemeteket a bálványaitokra emelitek, és vért ontotok, és ti akarjátok örökségül az országot? 26Fegyveretekben bíztok, utálatosságot cselekedtek, mindegyikőtök tisztátalanná teszi a felebarátja feleségét, és ti akarjátok örökségül az országot?” 27Ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az ÚR: Élek én, hogy akik a romok között vannak, fegyvertől hullanak el, és aki a nyílt mezőn, azt a vadállatoknak adom eledelül, és akik az erődökben és a barlangokban vannak, dögvész miatt halnak meg. 28Pusztasággá és sivataggá teszem az országot, és megszűnik dölyfös ereje. Puszták lesznek Izráel hegyei, nem lesz, aki átmenjen rajtuk. 29Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor a földet pusztasággá és sivataggá teszem mindenféle utálatosságukért, amelyeket cselekedtek. 30Embernek fia! Rólad beszélgetnek néped fiai a falak mellett, a házak ajtajaiban, és az egyik így szól a másikhoz: Gyertek csak, hallgassátok: mi ez a beszéd, amely az ÚRtól jön? 31És eljönnek hozzád, ahogyan a nép szokott összejönni, és odaül eléd az én népem. Hallgatják beszédedet, de nem cselekszik, hanem mint szerelmes éneket veszik azt ajkukra, szívük pedig nyereség után jár. 32Íme, te olyan vagy nekik, mint egy szerelmes énekes, akinek szép a hangja, és mint egy jó lantos: csak hallgatják beszédedet, de nem cselekszik azt. 33De ha majd beteljesedik, mert íme, beteljesedik – megtudják, hogy próféta volt közöttük.”