Ezékiel próféta könyve 31

1A tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap első napján így szólt hozzám az ÚR szava: 2Embernek fia! Szólj a fáraónak, Egyiptom királyának és az ő népének: „Kihez hasonlítasz nagyságodban? 3Íme, Asszíria cédrus volt a Libánonon, szép ágai és sűrű gallyai árnyékot tartottak. Magas növésű volt, a fellegekig ért a teteje. 4Víz növelte naggyá, a mélység vizei tették magassá, folyóik körbefogták a helyet, ahova ültették, és csak kis patakágaikat bocsátották a mező többi fájához. 5Ezért lett magasabb növésű a mező minden fájánál. Sok ága lett, s hosszúra nőttek gallyai a sok víztől, amely felé kiterjesztette őket. 6Ágain rakott fészket minden égi madár, gallyai alatt kölykezett a mező minden vadja, és árnyékában sokféle nép lakott. 7Magassága és hosszan kinyúló ágai széppé tették, mert gyökerei bőséges vízig hatoltak. 8A cédrusok nem takarhatták el őt Isten kertjében, a ciprusoknak sem voltak hozzá hasonlók az ágai, és a platánoknak sem voltak olyan gallyai, mint neki. Isten kertjében egy fa sem hasonlított hozzá szépségben. 9Széppé tettem őt sok ágával, úgyhogy irigykedett rá az Éden minden fája Isten kertjében. 10Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel magasra nőtt, koronája a felhők közé nyúlt, és szíve fölfuvalkodott, mivel magas lett, 11ezért a nemzetek leghatalmasabbjának kezébe adtam őt, hogy bánjék el vele, gonoszsága miatt elűztem őt. 12Kivágták az idegenek, ledöntötték a nemzetek legkegyetlenebbjei. A hegyekre és a völgyekbe hullottak ágai, összetörtek gallyai a föld minden patakmedrében, és kijött árnyéka alól a föld valamennyi népe, és otthagyták. 13Ledőlt törzsén sokféle égi madár lakik, és ágaihoz gyűlik a mező minden vadja. 14Azért ne nőjön magasra egyetlen víz mellett lévő fa se, és ne emelje koronáját a felhők közé! Ne bízzon senki kevélyen önmagában, ha táplálja is a víz, mert mindenki halálra jut, a föld mélységébe, ugyanúgy, mint a többi ember, akik a sírba szálltak. 15Így szól az én Uram, az ÚR: Azon a napon, amelyen leszállt a Seolba, gyászba öltöztettem miatta a mélység vizeit, és gátat vetettem folyóinak, és elzártam a sok vizet. Gyászba borítottam miatta a Libánont, a mező minden fája elepedt miatta. 16Zuhanásának hangjával megrendítettem a nemzeteket, amikor a Seolba taszítottam őt a többiekkel együtt, akik a sírba szállnak. És vigasztalást nyert a föld mélységében az Éden minden fája, a Libánon válogatott szépsége, mind, amit víz táplált. 17Mert ezek is leszálltak vele a sírba azokhoz, akiket fegyverrel öltek meg, segítőivel együtt, akik az ő árnyékában ültek a nemzetek között. 18Kihez vagy hát hasonló dicsőségben és nagyságban Éden fái között? Hiszen le kell szállnod Éden fáival együtt a föld mélységébe! Körülmetéletlenek között fogsz feküdni azokkal együtt, akiket fegyver ölt meg. Így jár a fáraó és minden sokasága – ezt mondja az én Uram, az ÚR.”