Ezékiel próféta könyve 30

1Azután így szólt hozzám az ÚR szava: 2Embernek fia! Prófétálj, és mondd: „Így szól az én Uram, az ÚR: Jajgassatok! Jaj, micsoda nap! 3Mert közel van az a nap, közel az ÚR napja; felhős nap, a népek ideje lesz az! 4Betör a fegyver Egyiptomba, reszketés lesz Kúsban. Hullanak a sebesültek Egyiptomban, elviszik gazdagságát, és földig rombolják alapjait. 5A kúsiták, Líbia, Lúd, Arábia, mindenféle keverék nép, Kúb és a szövetséges országok fiai velük együtt mind fegyvertől hullanak el. 6Így szól az ÚR: Elesnek, akik Egyiptomot támogatják, és leáldozik kevély hatalma. Migdóltól Szevénéig fegyvertől hullanak el benne – ezt mondja az én Uram, az ÚR. 7Elpusztulnak, és az elpusztult országok közé kerülnek, városai is az elpusztult városok között lesznek. 8Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor tüzet vetek Egyiptomra, és összetörik minden segítője. 9Azon a napon követek indulnak tőlemhajókon a biztonságérzetben lakó Kús elrémítésére, és rettegni fognak Egyiptom napja miatt, mert íme, eljön! 10Azt mondja az én Uram, az ÚR: Eltörlöm Egyiptom néptömegét Nebukadneccar, babilóni király keze által. 11Elhozom őt és népét s vele együtt a nemzetek legkegyetlenebbjeit az ország elvesztésére. Kivonják kardjukat Egyiptom ellen, és betöltik a földet megöltekkel. 12A folyóvizeket kiszárítom, és gonoszok kezébe adom az országot. Idegenek keze által pusztítom el az országot és minden rajta lévőt – én, az ÚR szóltam. 13Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Elpusztítom a bálványokat, és kiirtom a bálványképeket Nófból. Egyiptom földjén nem lesz többé fejedelem, és félelmet bocsátok Egyiptom földjére. 14Elpusztítom Patrószt, és tüzet vetek Cóanra, ítéletet tartok Nóban. 15Kiöntöm haragomat Színre, Egyiptom erődjére, és kiirtom a sokaságot Nóból. 16Tüzet vetek Egyiptomra, Szín kínok között vergődik, Nó fala széttörik, és Nófba fényes nappal törnek be. 17Ón és Pi-Beszet ifjai fegyvertől hullanak el, és a többiek fogságba mennek. 18Tahpanhészban elsötétül a nap, amikor összetöröm ott Egyiptom igáját. Megszűnik kevély hatalma, őt magát felhő takarja el, és leányai fogságba mennek. 19Ítéletet tartok Egyiptomban, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR.” 20A tizenegyedik esztendőben, az első hónapban, a hónap hetedik napján így szólt hozzám az ÚR szava: 21Embernek fia! Eltörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját. Íme, nem kötötték be, hogy meggyógyítsák, és kötést sem tettek rá körben, hogy megerősödjék a fegyverfogásra. 22Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Íme, a fáraó, Egyiptom királya ellen megyek, és mind a két karját eltöröm: azt, amelyik még erős, és azt is, amelyik már eltörött, és kihullajtom kezéből a fegyvert. 23Szétszélesztem az egyiptomiakat a nemzetek között, és szétszórom őket az országokba. 24Megerősítem Babilón királyának a karjait, kezébe adom fegyveremet, a fáraó karjait pedig eltöröm. Akkor nyögni fog előtte, ahogyan a sebesültek szoktak. 25Megerősítem tehát Babilón királyának karjait, a fáraó karjai pedig lehanyatlanak. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor fegyveremet Babilón királyának a kezébe adom, hogy kinyújtsa Egyiptom földje ellen. 26És szétszélesztem az egyiptomiakat a nemzetek között, és szétszórom őket az országokba, hogy megtudják, hogy én vagyok az ÚR.