Ezékiel próféta könyve 28

1Azután így szólt hozzám az ÚR szava: 2Embernek fia! Ezt mondd Tírusz fejedelmének: Így szól az én Uram, az ÚR: „Mivel fölfuvalkodott a szíved, és azt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tenger szívében, holott te csak ember vagy és nem Isten, mégis olyanná tetted szívedet, amilyen Isten szíve, 3íme, bölcsebb vagy Dánielnél, semmi rejtett dolog nem marad homályban neked! 4Bölcsességeddel és értelmeddel gyűjtöttél magadnak gazdagságot. Aranyat és ezüstöt gyűjtöttél kincseskamráidba. 5Kalmárságod nagy bölcsességével megsokasítottad gazdagságodat, és fölfuvalkodott a szíved gazdagságod miatt, 6ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel olyanná tetted szívedet, amilyen Isten szíve, 7íme, idegeneket hozok rád, a nemzetek legkegyetlenebbjeit. Kivonják kardjaikat bölcsességed szépsége ellen, és beszennyezik fényességedet. 8Sírgödörbe taszítanak, s meghalsz halálra sebzetten a tenger szívében. 9Vajon mondod-e majd gyilkosaid előtt is: Isten vagyok én? Csupán ember vagy és nem Isten a téged gyilkoló kezében! 10A körülmetéletlenek halálával halsz meg, idegenek keze által. Mert én szóltam” – ezt mondja az én Uram, az ÚR. 11Azután így szólt hozzám az ÚR szava: 12Embernek fia! Kezdj siratóéneket Tírusz királyáról, és mondd neki: Így szól az én Uram, az ÚR: „Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, tele bölcsességgel, tökéletes szépségben. 13Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakővel borítva: rubinnal, topázzal és jáspissal, krizolittal, ónixszal és berillel, zafírral, karbunkulussal és smaragddal. Foglalataid és véseteid aranyból készültek azon a napon, amelyen megteremtettél. 14Fölkent oltalmazó kerúb voltál, és odaállítottalak téged, hogy Isten szent hegyén legyél; tüzes kövek közt jártál. 15Feddhetetlen voltál útjaidon attól a naptól fogva, amelyen teremtettél, míg gonoszság nem lett található benned. 16Kereskedelmed nagysága miatt bensőd erőszakossággal telt meg, és vétkeztél. Azért levetettelek az Isten hegyéről, és elkergettelek, te oltalmazó kerúb a tüzes kövek közül. 17Szíved fölfuvalkodott szépséged miatt. Fényességeddel megrontottad bölcsességedet. Földre vetettelek a királyok előtt, látványosságul adtalak nekik. 18Bűneid sokaságával, hamis kereskedéseddel tisztátalanná tetted szent helyeidet. Azért tüzet hoztam ki bensődből, és ez emésztett meg. Hamuvá tettelek a földön mindenki szeme láttára. 19Mindnyájan elborzadnak miattad, akik ismertek a népek közt, rémséges véget érsz, és soha többé nem leszel!” 20Azután így szólt hozzám az ÚR szava: 21Embernek fia! Vesd tekintetedet Szidónra, és prófétálj ellene! 22Ezt mondd: „Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, ellened megyek, Szidón, és megdicsőítem magamat rajtad. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor ítéletet hozok, és megszentelem magamat benne. 23Dögvészt bocsátok rá, és vérontást utcáira, hullanak benne a sebesültek, mert fegyver tör rá mindenfelől, hogy megtudják, hogy én vagyok az ÚR! 24Nem lesz többé Izráel házának szúró tövis és fájdalmat okozó tüske mindazok között, akik körülötte vannak, akik megvetik őt, és akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR. 25Így szól az én Uram, az ÚR: Amikor összegyűjtöm Izráel házát a népek közül, akik közé szétszóródtak, akkor megszentelem magamat bennük a népek szeme láttára, mert a maguk földjén fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam. 26Biztonságban laknak ott, házakat építenek, és szőlőket ültetnek. Biztonságban lakhatnak, és amikor végrehajtom ítéletemet mindazokon, akik körülöttük vannak, és megvetették őket, akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR, az ő Istenük.”