1 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Ezt mondd Tírusz fejedelmének: Így szól az én Uram, az ÚR: „Mivel fölfuvalkodott a szíved, és azt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tenger szívében, holott te csak ember vagy és nem Isten, mégis olyanná tetted szívedet, amilyen Isten szíve,

3 íme, bölcsebb vagy Dánielnél, semmi rejtett dolog nem marad homályban neked!

4 Bölcsességeddel és értelmeddel gyűjtöttél magadnak gazdagságot. Aranyat és ezüstöt gyűjtöttél kincseskamráidba.

5 Kalmárságod nagy bölcsességével megsokasítottad gazdagságodat, és fölfuvalkodott a szíved gazdagságod miatt,

6 ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel olyanná tetted szívedet, amilyen Isten szíve,

7 íme, idegeneket hozok rád, a nemzetek legkegyetlenebbjeit. Kivonják kardjaikat bölcsességed szépsége ellen, és beszennyezik fényességedet.

8 Sírgödörbe taszítanak, s meghalsz halálra sebzetten a tenger szívében.

9 Vajon mondod-e majd gyilkosaid előtt is: Isten vagyok én? Csupán ember vagy és nem Isten a téged gyilkoló kezében!

10 A körülmetéletlenek halálával halsz meg, idegenek keze által. Mert én szóltam” – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

11 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

12 Embernek fia! Kezdj siratóéneket Tírusz királyáról, és mondd neki: Így szól az én Uram, az ÚR: „Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, tele bölcsességgel, tökéletes szépségben.

13 Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakővel borítva: rubinnal, topázzal és jáspissal, krizolittal, ónixszal és berillel, zafírral, karbunkulussal és smaragddal. Foglalataid és véseteid aranyból készültek azon a napon, amelyen megteremtettél.

14 Fölkent oltalmazó kerúb voltál, és odaállítottalak téged, hogy Isten szent hegyén legyél; tüzes kövek közt jártál.

15 Feddhetetlen voltál útjaidon attól a naptól fogva, amelyen teremtettél, míg gonoszság nem lett található benned.

16 Kereskedelmed nagysága miatt bensőd erőszakossággal telt meg, és vétkeztél. Azért levetettelek az Isten hegyéről, és elkergettelek, te oltalmazó kerúb a tüzes kövek közül.

17 Szíved fölfuvalkodott szépséged miatt. Fényességeddel megrontottad bölcsességedet. Földre vetettelek a királyok előtt, látványosságul adtalak nekik.

18 Bűneid sokaságával, hamis kereskedéseddel tisztátalanná tetted szent helyeidet. Azért tüzet hoztam ki bensődből, és ez emésztett meg. Hamuvá tettelek a földön mindenki szeme láttára.

19 Mindnyájan elborzadnak miattad, akik ismertek a népek közt, rémséges véget érsz, és soha többé nem leszel!”

20 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

21 Embernek fia! Vesd tekintetedet Szidónra, és prófétálj ellene!

22 Ezt mondd: „Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, ellened megyek, Szidón, és megdicsőítem magamat rajtad. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor ítéletet hozok, és megszentelem magamat benne.

23 Dögvészt bocsátok rá, és vérontást utcáira, hullanak benne a sebesültek, mert fegyver tör rá mindenfelől, hogy megtudják, hogy én vagyok az ÚR!

24 Nem lesz többé Izráel házának szúró tövis és fájdalmat okozó tüske mindazok között, akik körülötte vannak, akik megvetik őt, és akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR.

25 Így szól az én Uram, az ÚR: Amikor összegyűjtöm Izráel házát a népek közül, akik közé szétszóródtak, akkor megszentelem magamat bennük a népek szeme láttára, mert a maguk földjén fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam.

26 Biztonságban laknak ott, házakat építenek, és szőlőket ültetnek. Biztonságban lakhatnak, és amikor végrehajtom ítéletemet mindazokon, akik körülöttük vannak, és megvetették őket, akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR, az ő Istenük.”